| dbo:abstract
|
- A hordszárnyas hajó (vagy szárnyashajó) olyan hajótípus, amely a hajótest vízvonal alatti részén kialakított hidrodinamikai szárnyprofilok segítségével részlegesen kiemelkedve közlekedik a vízben, nagy sebességgel, jellemzően belsőégésű erőforrással (dízelmotorral) hajtva. A kialakítás célja a víz mint sűrű közeg, hajótestre gyakorolt csökkentése. A szárnyashajó hordszárnyrendszerének kialakítása miatt, azon felhajtóerő keletkezik. A dinamikus felhajtóerő a határsebesség elérését követően olyan nagy lesz a hordszárnyon, hogy általa a hajótest kiemelkedik a vízből, és a további sebességnöveléssel már csak a hordszárny által keltett víz-közegellenállást kell a hajtásnak legyőznie, ezáltal a hajó még nagyobb vízfelszíni sebességet képes elérni. A szárnyprofilok hasonló kialakításúak a repülőgépeken alkalmazottakhoz, azonban a sűrűbb közeg sajátos örvényadottságai (kavitáció) miatt a vízi szárnyprofilokat nagyobb igénybevételekre kell méretezni, valamint szintén a nagy víz alatti sebességre kialakított hajócsavarokat kell alkalmazni. A hordszárnyas hajók üzemeltetése csak a hordszárnyon való kiemelkedés során elért magasabb sebességtartományokban célszerű, mert a teljesen vízbe merült (kis menetsebességű) hordszárnyas hajó közegellenállása, szárnyainak köszönhetően, közel kétszerese a hagyományos hajókénak, ami megnöveli a tüzelőanyag-fogyasztást. A hordszárny jellemzően merev kialakítású, de léteznek menet közben manuálisan és önműködően mozgatható változatok is.Angol szakirodalomban hydrofoil-nak nevezik mind az ilyen felszerelésű hajót és magát a többsíkú szárnyrendszert is. A hordszárnyas hajók jellemzően álló- és folyami, vagy part menti vizeken tudják ezt a hatást előnyösen kihasználni, a tengervizek felszíni hullámzása jelentősen csökkenti ennek hatékonyságát. Az úgynevezett „tengerjáró” hajótestek nagy méretéhez és tömegéhez alkalmazható szárnyrendszerek jelentős teljesítménytöbbletű erőforrásokat igényelnek, nagy sebességüket a nagyobb tengeri hullámok lecsökkentik, illetve a hullámokon való nagy sebességű mozgásuk válik kérdésessé. Ezek a szárnyashajók tengeri üzemeltetésének gazdaságosságát akadályozzák. A hordszárnyas hajó közegellenállás-csökkentő elveit alkalmazza a SWATH rendszer is (a homlokprofil kis keresztmetszetű), melynél azonban a hajótest katamarán jellegű, jellegéből adódóan tengerjáró. Hasonló elveket alkalmaznak az amerikai haditengerészet , amely egy háromtestű (trimarán) hajóosztály, valamint az elnevezésű hordszárnyrendszerrel kombinált sport trimaránján is, amely képes a valós szélsebesség 2-2,5-szeresével is haladni. Hordszárnyas hajókat hadi feladatokra az amerikai haditengerészet is alkalmazott: a , a , a , valamint a . Szovjet fejlesztésűek voltak a 206-os tervszámú , a 206E tervszámú , a 206M tervszámú és a 206MR tervszámú szárnyashajók, melyek nagy sebességű (hordszárnyas) lettek alkalmazva több szovjetbarát ország haditengerészetében. Az olasz és japán haditengerészetek is üzemeltettek hajóegységeket. A leggyorsabb fegyvertelen hadihajó címet a kanadai királyi haditengerészet, ma már hadrendjéből kivont, szárnyashajója tartja: egy 1969-es futáspróbáján elérte a 63 csomós (117 km/h-s) csúcssebességet. Polgári célra többek között a Boeing gyártott szárnyashajókat , illetve még napjainkban is a hongkongi . A magyar vonatkozású MAHART–PassNave is üzemeltet szovjet gyártású szárnyashajókat. A (342E) kettőt (Sólyom II és Sólyom III), a Voszhod 2 osztályból (352) hármat (Vöcsök II, Vöcsök III, Vöcsök IV) és a négyet (Bíbic I, Bíbic II, Bíbic III, Bíbic IV). Egy magyar fejlesztésű kísérleti szárnyashajó is készült „Fecske” néven, azonban az 1962–1963 közötti tesztelések során felmerült problémák – magas üzemeltetési költség és a szovjet lobbi – miatt a rendszeresítés és sorozatgyártás elmaradt. Ez a magyar hajó Nadap néven, szárnyak nélkül, a Velencei-tavon közlekedik. (hu)
- A hordszárnyas hajó (vagy szárnyashajó) olyan hajótípus, amely a hajótest vízvonal alatti részén kialakított hidrodinamikai szárnyprofilok segítségével részlegesen kiemelkedve közlekedik a vízben, nagy sebességgel, jellemzően belsőégésű erőforrással (dízelmotorral) hajtva. A kialakítás célja a víz mint sűrű közeg, hajótestre gyakorolt csökkentése. A szárnyashajó hordszárnyrendszerének kialakítása miatt, azon felhajtóerő keletkezik. A dinamikus felhajtóerő a határsebesség elérését követően olyan nagy lesz a hordszárnyon, hogy általa a hajótest kiemelkedik a vízből, és a további sebességnöveléssel már csak a hordszárny által keltett víz-közegellenállást kell a hajtásnak legyőznie, ezáltal a hajó még nagyobb vízfelszíni sebességet képes elérni. A szárnyprofilok hasonló kialakításúak a repülőgépeken alkalmazottakhoz, azonban a sűrűbb közeg sajátos örvényadottságai (kavitáció) miatt a vízi szárnyprofilokat nagyobb igénybevételekre kell méretezni, valamint szintén a nagy víz alatti sebességre kialakított hajócsavarokat kell alkalmazni. A hordszárnyas hajók üzemeltetése csak a hordszárnyon való kiemelkedés során elért magasabb sebességtartományokban célszerű, mert a teljesen vízbe merült (kis menetsebességű) hordszárnyas hajó közegellenállása, szárnyainak köszönhetően, közel kétszerese a hagyományos hajókénak, ami megnöveli a tüzelőanyag-fogyasztást. A hordszárny jellemzően merev kialakítású, de léteznek menet közben manuálisan és önműködően mozgatható változatok is.Angol szakirodalomban hydrofoil-nak nevezik mind az ilyen felszerelésű hajót és magát a többsíkú szárnyrendszert is. A hordszárnyas hajók jellemzően álló- és folyami, vagy part menti vizeken tudják ezt a hatást előnyösen kihasználni, a tengervizek felszíni hullámzása jelentősen csökkenti ennek hatékonyságát. Az úgynevezett „tengerjáró” hajótestek nagy méretéhez és tömegéhez alkalmazható szárnyrendszerek jelentős teljesítménytöbbletű erőforrásokat igényelnek, nagy sebességüket a nagyobb tengeri hullámok lecsökkentik, illetve a hullámokon való nagy sebességű mozgásuk válik kérdésessé. Ezek a szárnyashajók tengeri üzemeltetésének gazdaságosságát akadályozzák. A hordszárnyas hajó közegellenállás-csökkentő elveit alkalmazza a SWATH rendszer is (a homlokprofil kis keresztmetszetű), melynél azonban a hajótest katamarán jellegű, jellegéből adódóan tengerjáró. Hasonló elveket alkalmaznak az amerikai haditengerészet , amely egy háromtestű (trimarán) hajóosztály, valamint az elnevezésű hordszárnyrendszerrel kombinált sport trimaránján is, amely képes a valós szélsebesség 2-2,5-szeresével is haladni. Hordszárnyas hajókat hadi feladatokra az amerikai haditengerészet is alkalmazott: a , a , a , valamint a . Szovjet fejlesztésűek voltak a 206-os tervszámú , a 206E tervszámú , a 206M tervszámú és a 206MR tervszámú szárnyashajók, melyek nagy sebességű (hordszárnyas) lettek alkalmazva több szovjetbarát ország haditengerészetében. Az olasz és japán haditengerészetek is üzemeltettek hajóegységeket. A leggyorsabb fegyvertelen hadihajó címet a kanadai királyi haditengerészet, ma már hadrendjéből kivont, szárnyashajója tartja: egy 1969-es futáspróbáján elérte a 63 csomós (117 km/h-s) csúcssebességet. Polgári célra többek között a Boeing gyártott szárnyashajókat , illetve még napjainkban is a hongkongi . A magyar vonatkozású MAHART–PassNave is üzemeltet szovjet gyártású szárnyashajókat. A (342E) kettőt (Sólyom II és Sólyom III), a Voszhod 2 osztályból (352) hármat (Vöcsök II, Vöcsök III, Vöcsök IV) és a négyet (Bíbic I, Bíbic II, Bíbic III, Bíbic IV). Egy magyar fejlesztésű kísérleti szárnyashajó is készült „Fecske” néven, azonban az 1962–1963 közötti tesztelések során felmerült problémák – magas üzemeltetési költség és a szovjet lobbi – miatt a rendszeresítés és sorozatgyártás elmaradt. Ez a magyar hajó Nadap néven, szárnyak nélkül, a Velencei-tavon közlekedik. (hu)
|
