| dbo:abstract
|
- A hosszúhullámok (angolul longwave, jelölése: LW) olyan elektromágneses hullámok, melyek frekvenciája a 30–300 kHz, hullámhossza a 10–1 km tartományba esik. Emiatt olykor „kilométeres sáv”-nak is nevezik. A hosszúhullámok útján, a Föld görbületét követve (kellő esetén) nagy távolságra terjednek. (Például a Szovjetunió nagy területének besugárzásához hosszúhullámú adókat is használtak, ez az oka, hogy a hajdanán közismert Szokol zsebrádiók a hosszúhullámú sávot is vették.) Hosszúhullám alatt általában olyan rádiósugárzást értünk, melynek frekvenciája kisebb, mint 540 kHz. Az alsó érték nincs meghatározva, de általában 5 kHz alatt adásra már nemigen használható. Egyes kereskedelmi rádiókészülékekben 150 kHz a beállítható sáv alsó határa. A hosszúhullám keletkezése alapján lehet mesterséges vagy természetes eredetű. A hosszúhullámú vétel egyik problémaforrása az elektromos zaj, ami az elektromos készülékekből, villanymotorokból, vezetékekből ered. Ezektől a berendezésektől sokszor 500-1000 méterre is el kell távolodni, ha például a Föld akarjuk hallani. Hosszúhullámú természetes rádióforrás lehet bármely zivatarfelhő, az ionoszféra, a sarki fény és még számos más mechanizmus. A zivatarok során keletkező villámokat több száz km távolságból is érzékelni lehet. A vétel erősségét javítja a nagy vízfelület, amely a tengerpartokra jellemző. Éjszaka akár több ezer km távolságból is lehetséges egyes adóállomások vétele. A vétel télen jobb, mint nyáron. A közép- és rövidhullámtól eltérően a frekvenciakiosztás nem annyira szigorúan meghatározott, sokszor egy-egy sávot egymástól eltérő célokra használnak. (hu)
- A hosszúhullámok (angolul longwave, jelölése: LW) olyan elektromágneses hullámok, melyek frekvenciája a 30–300 kHz, hullámhossza a 10–1 km tartományba esik. Emiatt olykor „kilométeres sáv”-nak is nevezik. A hosszúhullámok útján, a Föld görbületét követve (kellő esetén) nagy távolságra terjednek. (Például a Szovjetunió nagy területének besugárzásához hosszúhullámú adókat is használtak, ez az oka, hogy a hajdanán közismert Szokol zsebrádiók a hosszúhullámú sávot is vették.) Hosszúhullám alatt általában olyan rádiósugárzást értünk, melynek frekvenciája kisebb, mint 540 kHz. Az alsó érték nincs meghatározva, de általában 5 kHz alatt adásra már nemigen használható. Egyes kereskedelmi rádiókészülékekben 150 kHz a beállítható sáv alsó határa. A hosszúhullám keletkezése alapján lehet mesterséges vagy természetes eredetű. A hosszúhullámú vétel egyik problémaforrása az elektromos zaj, ami az elektromos készülékekből, villanymotorokból, vezetékekből ered. Ezektől a berendezésektől sokszor 500-1000 méterre is el kell távolodni, ha például a Föld akarjuk hallani. Hosszúhullámú természetes rádióforrás lehet bármely zivatarfelhő, az ionoszféra, a sarki fény és még számos más mechanizmus. A zivatarok során keletkező villámokat több száz km távolságból is érzékelni lehet. A vétel erősségét javítja a nagy vízfelület, amely a tengerpartokra jellemző. Éjszaka akár több ezer km távolságból is lehetséges egyes adóállomások vétele. A vétel télen jobb, mint nyáron. A közép- és rövidhullámtól eltérően a frekvenciakiosztás nem annyira szigorúan meghatározott, sokszor egy-egy sávot egymástól eltérő célokra használnak. (hu)
|
