| dbo:abstract
|
- Hui-kuo (kínaiul 惠果 Huìguǒ, 746–805) kínai buddhista szerzetes a Tang-dinasztia idején élt; ő volt a Hsziming ezoterikus buddhista templom egyik mestere (a másik Pradzsná, indiai szerzetes volt), s tanította Kúkait is – aki aztán Japánban megalapította a singon iskolát. Hui-kuo 9 éves korában kezdte buddhista tanulmányait; először egyik rangidős tanítványától, majd később magától az indiai mestertől tanult. 766-ban, 20 éves korára Hui-kuo már hivatalosan is felszentelt papnak számított, s alaposan ismerte a Méhbirodalom és Gyémántbirodalom mandalákat; ugyanebben az évben Amoghavadzsra végül teljesen beavatta az ezoterikus rendbe.Idővel Hui-kuo kiválósága nem csak kínai diákokat vonzott, érkeztek hozzá Koreából, Közép-Ázsiából, sőt még Jávárólis. A Japánból Kínába érkezett Kúkai 805-ben ismerte meg, s találkozásukról a következőképp írt: (Az Abhiseka egy beavatási szertartás, a „mandalák” pedig a két birodalom mandalájára vonatkozik.) Kúkai elmondása szerint Hui-kuo már nagyon rég óta tudta és várta, hogy megérkezzen. A beavatást nyolc hónapnyi intenzív tanítás követte, majd Hui-kuo utódjának nevezte ki Kúkait. A kínai naptár szerinti 12. hónapban még halála előtt Hui-kuo egy a Buddháról készült neves ereklyét, illetve számtalan festményt, szobrokat, szövegeket, mandalákat és rituális eszközöket adott Kúkainak, aki mindezekkel visszatért Japánba. Bár a tantrikus hagyomány döntőrészt megszűnt Kínában, az ágazat a Kúkai által Japánban alapított singon iskolán keresztül fennmaradt. (hu)
- Hui-kuo (kínaiul 惠果 Huìguǒ, 746–805) kínai buddhista szerzetes a Tang-dinasztia idején élt; ő volt a Hsziming ezoterikus buddhista templom egyik mestere (a másik Pradzsná, indiai szerzetes volt), s tanította Kúkait is – aki aztán Japánban megalapította a singon iskolát. Hui-kuo 9 éves korában kezdte buddhista tanulmányait; először egyik rangidős tanítványától, majd később magától az indiai mestertől tanult. 766-ban, 20 éves korára Hui-kuo már hivatalosan is felszentelt papnak számított, s alaposan ismerte a Méhbirodalom és Gyémántbirodalom mandalákat; ugyanebben az évben Amoghavadzsra végül teljesen beavatta az ezoterikus rendbe.Idővel Hui-kuo kiválósága nem csak kínai diákokat vonzott, érkeztek hozzá Koreából, Közép-Ázsiából, sőt még Jávárólis. A Japánból Kínába érkezett Kúkai 805-ben ismerte meg, s találkozásukról a következőképp írt: (Az Abhiseka egy beavatási szertartás, a „mandalák” pedig a két birodalom mandalájára vonatkozik.) Kúkai elmondása szerint Hui-kuo már nagyon rég óta tudta és várta, hogy megérkezzen. A beavatást nyolc hónapnyi intenzív tanítás követte, majd Hui-kuo utódjának nevezte ki Kúkait. A kínai naptár szerinti 12. hónapban még halála előtt Hui-kuo egy a Buddháról készült neves ereklyét, illetve számtalan festményt, szobrokat, szövegeket, mandalákat és rituális eszközöket adott Kúkainak, aki mindezekkel visszatért Japánba. Bár a tantrikus hagyomány döntőrészt megszűnt Kínában, az ágazat a Kúkai által Japánban alapított singon iskolán keresztül fennmaradt. (hu)
|
