| dbo:abstract
|
- A humiliátusok vagy humiliáták (latin: humiliati = "alázatosak") egy középkori keresztény vezeklő mozgalom volt. Nevük onnan kapták, hogy festetlen, nyers gyapjúruhát hordtak. Eredetileg laikus mozgalom volt, követői Észak-Itáliában, Lombardiában és Piemontban éltek. Krisztus követésében az egyszerű és alázatos életet életet tartották szem előtt, iránymutatásként a Biblia evangéliumait követték. A katolikus egyházzal való összeütközésük elsősorban a prédikációjuk gyakorlása miatt történt, amely csak a papok számára volt engedélyezett.III. Luciusz pápa más keresztény mozgalmakkal együtt (valdensek, katharok) őket is eretnekeknek nyilvánította, de a mozgalom tovább virágzott, különösen a milánói térségben. III. Ince a követőit szerzetesrendbe, a humiliátusok rendjébe szervezte, de el kellett fogadniuk az egyház által előírt szabályokat, amelyek nagymértékben korlátozták a prédikációhoz való jogukat. Sok követőjük ekkor elfordult a közösségtől, és csatlakozott a valdensekhez. A 14. században a rend férfi ágát elválasztották a női ágától, és mindkét ág elfogadta a bencés-szabályzatot.A rendet férfi ágát 1571-ben V. Piusz megszüntette, de női águk Olaszországban mind a mai napig létezik. (hu)
- A humiliátusok vagy humiliáták (latin: humiliati = "alázatosak") egy középkori keresztény vezeklő mozgalom volt. Nevük onnan kapták, hogy festetlen, nyers gyapjúruhát hordtak. Eredetileg laikus mozgalom volt, követői Észak-Itáliában, Lombardiában és Piemontban éltek. Krisztus követésében az egyszerű és alázatos életet életet tartották szem előtt, iránymutatásként a Biblia evangéliumait követték. A katolikus egyházzal való összeütközésük elsősorban a prédikációjuk gyakorlása miatt történt, amely csak a papok számára volt engedélyezett.III. Luciusz pápa más keresztény mozgalmakkal együtt (valdensek, katharok) őket is eretnekeknek nyilvánította, de a mozgalom tovább virágzott, különösen a milánói térségben. III. Ince a követőit szerzetesrendbe, a humiliátusok rendjébe szervezte, de el kellett fogadniuk az egyház által előírt szabályokat, amelyek nagymértékben korlátozták a prédikációhoz való jogukat. Sok követőjük ekkor elfordult a közösségtől, és csatlakozott a valdensekhez. A 14. században a rend férfi ágát elválasztották a női ágától, és mindkét ág elfogadta a bencés-szabályzatot.A rendet férfi ágát 1571-ben V. Piusz megszüntette, de női águk Olaszországban mind a mai napig létezik. (hu)
|
