| dbo:abstract
|
- Az ún. kutyaszájú sisak a zárható sisakok legkorábbi változata. A kúpos sisakból (bacinet) alakult ki a 14.század közepén. Névváltozatok: de: Hundsgugel, en: hunskull Rövidítések: Nagyjából 1420-ig volt használatban. (Az arcvédős ésanélküli bacinetek viselése a 14. század végén, a 15. elején volt a leginkább elterjedve.) Az arc védelméta vizir biztosította, mely a sisak homlokrészére ("klappvisor" főleg Németországban)egyetlen pánttal, esetleg oldalt (főleg Itáliában) csuklósan egy-egy pántal felerősített arcvért. Előbb hárömszögű, majdteljesen zárt, oldalt el nem mozdítható volt. Az arcvédőt a csuklópántpeckének kihúzásával egyszerű módon le lehetett szerelni, amit főleg a kézitusánál alkalmaztak. Divatossá vált az egyre jobban előre ugró, "kutyaszájra" emlékeztető arcvért,mely hosszúkás látónyílással, kisebb légzőnyílásokkal volt ellátva. Alatta könnyebb sisakféleséget, a koponyavédőtviselték. Az arcvédő kialakítása a számszeríj arcra irányuló lövedékeit térítette lefelé és el a sisakról. A 15. századelső felében több torokvédő pántot adtak a sisakhoz, amivel létrejött az ún. "nagy bacinet". A korabeli ábrázolásokon ez asisakfajta a leggyakoribb. A fejrész és a sisakrostály idővel jobban lekerekedett, kevésbé szögletes lett, míg a 15. századelején-közepén a nagy bacinetből ki nem alakult az armet. A 15. század második felében a kutyaszájú sisakot a sallerszorította ki. (hu)
- Az ún. kutyaszájú sisak a zárható sisakok legkorábbi változata. A kúpos sisakból (bacinet) alakult ki a 14.század közepén. Névváltozatok: de: Hundsgugel, en: hunskull Rövidítések: Nagyjából 1420-ig volt használatban. (Az arcvédős ésanélküli bacinetek viselése a 14. század végén, a 15. elején volt a leginkább elterjedve.) Az arc védelméta vizir biztosította, mely a sisak homlokrészére ("klappvisor" főleg Németországban)egyetlen pánttal, esetleg oldalt (főleg Itáliában) csuklósan egy-egy pántal felerősített arcvért. Előbb hárömszögű, majdteljesen zárt, oldalt el nem mozdítható volt. Az arcvédőt a csuklópántpeckének kihúzásával egyszerű módon le lehetett szerelni, amit főleg a kézitusánál alkalmaztak. Divatossá vált az egyre jobban előre ugró, "kutyaszájra" emlékeztető arcvért,mely hosszúkás látónyílással, kisebb légzőnyílásokkal volt ellátva. Alatta könnyebb sisakféleséget, a koponyavédőtviselték. Az arcvédő kialakítása a számszeríj arcra irányuló lövedékeit térítette lefelé és el a sisakról. A 15. századelső felében több torokvédő pántot adtak a sisakhoz, amivel létrejött az ún. "nagy bacinet". A korabeli ábrázolásokon ez asisakfajta a leggyakoribb. A fejrész és a sisakrostály idővel jobban lekerekedett, kevésbé szögletes lett, míg a 15. századelején-közepén a nagy bacinetből ki nem alakult az armet. A 15. század második felében a kutyaszájú sisakot a sallerszorította ki. (hu)
|
