| dbo:abstract
|
- Edmund Husserl osztrák-német filozófus (1859–1938) a 20. század egyik legnagyobb hatású filozófusa volt; munkássága döntő befolyást gyakorolt az egész kontinens filozófiai arculatára. 1900-1901-ben megjelent kétkötetes műve, a „Logikai vizsgálódások” megvalósította a „fenomenológiai áttörést”, a Husserl által létrehozott fenomenológiai filozófia első rendszeres kifejtését adva. A fenomenológiának Husserl számos meghatározást adott munkássága során. Legegyszerűbben a tudat és tárgya között fennálló korreláció különböző struktúráinak a leírásaként határozhatjuk meg; (a tudat tárgyára irányul: ezt az „irányulást” nevezte Husserl, tanára Franz Brentano nyomán „intencionalitásnak”. A fenomenológia a különböző intencionális struktúrák módszeres feltárásával foglalkozik). 1913-ban Husserl nyilvánossá tette a tanítványai körében később sokat bírált „transzcendentális fordulatot”, melyet az elmúlt évtized során a fenomenológiában fokozatosan végbevitt. A „transzcendentális fenomenológiát” az abban az évben megjelent „Egy tiszta fenomenológia és fenomenológiai filozófia eszméi” („Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologische Philosophie”) című háromkötetes könyvének első kötete fejtette ki; (a három kötetből a szerző életében csak ez az egy jelent meg). A transzcendentális fordulat röviden abban állt, hogy a fenomenológia a filozófus tekintetét tisztán a tudat felé irányította. Husserl szerint ahhoz, hogy a fenomének, a tudat jelenségei, a maguk sajátszerűségében váljanak hozzáférhetőekké, az kell, hogy „zárójelbe tegyük” a dolgok természetére és egyáltalán létezésére vonatkozó feltevéseinket és vélekedéseinket. Nem arról van szó, hogy a fenomenológus „tagadná”, hogy léteznek tőle független dolgok, hanem arról, hogy a „tudat-transzcendens”, „magánvaló” lét kérdéseiben nem foglal állást; („epokhét” gyakorol, felfüggeszti ítéleteit). Kizárólag ezeknek a tárgyaknak a „megjelenési módjaival” foglalkozik. (hu)
- Edmund Husserl osztrák-német filozófus (1859–1938) a 20. század egyik legnagyobb hatású filozófusa volt; munkássága döntő befolyást gyakorolt az egész kontinens filozófiai arculatára. 1900-1901-ben megjelent kétkötetes műve, a „Logikai vizsgálódások” megvalósította a „fenomenológiai áttörést”, a Husserl által létrehozott fenomenológiai filozófia első rendszeres kifejtését adva. A fenomenológiának Husserl számos meghatározást adott munkássága során. Legegyszerűbben a tudat és tárgya között fennálló korreláció különböző struktúráinak a leírásaként határozhatjuk meg; (a tudat tárgyára irányul: ezt az „irányulást” nevezte Husserl, tanára Franz Brentano nyomán „intencionalitásnak”. A fenomenológia a különböző intencionális struktúrák módszeres feltárásával foglalkozik). 1913-ban Husserl nyilvánossá tette a tanítványai körében később sokat bírált „transzcendentális fordulatot”, melyet az elmúlt évtized során a fenomenológiában fokozatosan végbevitt. A „transzcendentális fenomenológiát” az abban az évben megjelent „Egy tiszta fenomenológia és fenomenológiai filozófia eszméi” („Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologische Philosophie”) című háromkötetes könyvének első kötete fejtette ki; (a három kötetből a szerző életében csak ez az egy jelent meg). A transzcendentális fordulat röviden abban állt, hogy a fenomenológia a filozófus tekintetét tisztán a tudat felé irányította. Husserl szerint ahhoz, hogy a fenomének, a tudat jelenségei, a maguk sajátszerűségében váljanak hozzáférhetőekké, az kell, hogy „zárójelbe tegyük” a dolgok természetére és egyáltalán létezésére vonatkozó feltevéseinket és vélekedéseinket. Nem arról van szó, hogy a fenomenológus „tagadná”, hogy léteznek tőle független dolgok, hanem arról, hogy a „tudat-transzcendens”, „magánvaló” lét kérdéseiben nem foglal állást; („epokhét” gyakorol, felfüggeszti ítéleteit). Kizárólag ezeknek a tárgyaknak a „megjelenési módjaival” foglalkozik. (hu)
|
