| dbo:abstract
|
- A huszita helyesírás a 15. században alakult ki a huszita Biblia magyar fordítóinak köszönhetően. Ebben a helyesírás típusban minden hangot külön betű jelölt, a latinban hiányzó betűket pedig mellékjeles betűkkel pótolták, így mellékjeles írásmódnak is nevezzük. A magyar írás latin betűs írás. A magyar helyesírás történetének kezdetén a szöveget írók arra törekedtek, hogy minél pontosabban alkalmazzák a latin írásjeleket a magyar hangrendszerre. A nyelvemlékekben a szövegek hangjelölése gyakran különbözött egymástól. Meghatározó volt a királyi , melynek kezdetei a 11. századig nyúlnak vissza, és amely így egész helyesírás-történetünk kiindulópontjának tekinthető, és tovább él a huszita helyesírás mellett is. A magyar nyelv hangjait nem lehetett tökéletesen jelölni a latin ábécé betűivel. Mivel az oklevelek írásához egyre tökéletesebb megoldást kerestek, egységes írásgyakorlatot igyekeztek kialakítani. Az első ilyen újszerű hangjelölést a Husz Jánosról elnevezett huszita Bibliában vezették be. Bár a huszita Biblia eredeti szövege megsemmisült, 3 kódexben maradt fenn a szöveg (Müncheni, Bécsi, Apor-kódex). A bibliafordítás korában Husz János tanítványai hozták létre, újszerű hangjelölést vezettek be. Ez a huszita vagy más néven mellékjeles hangjelölés a több hangból álló betűket mellékjelekkel használta. A mássalhangzók hosszúságát nem jelölték. Husz igyekezett kialakítani egy reguláris hangrendszert, amely az "egy hang - egy jel" szabályra épül. A huszita Biblia hatása mai napig érződik betűrendszerünkben, minden hangot külön jel jelöl, és a mellékjelek használata is megmaradt, bár ez betűink csekély számára jellemző. (hu)
- A huszita helyesírás a 15. században alakult ki a huszita Biblia magyar fordítóinak köszönhetően. Ebben a helyesírás típusban minden hangot külön betű jelölt, a latinban hiányzó betűket pedig mellékjeles betűkkel pótolták, így mellékjeles írásmódnak is nevezzük. A magyar írás latin betűs írás. A magyar helyesírás történetének kezdetén a szöveget írók arra törekedtek, hogy minél pontosabban alkalmazzák a latin írásjeleket a magyar hangrendszerre. A nyelvemlékekben a szövegek hangjelölése gyakran különbözött egymástól. Meghatározó volt a királyi , melynek kezdetei a 11. századig nyúlnak vissza, és amely így egész helyesírás-történetünk kiindulópontjának tekinthető, és tovább él a huszita helyesírás mellett is. A magyar nyelv hangjait nem lehetett tökéletesen jelölni a latin ábécé betűivel. Mivel az oklevelek írásához egyre tökéletesebb megoldást kerestek, egységes írásgyakorlatot igyekeztek kialakítani. Az első ilyen újszerű hangjelölést a Husz Jánosról elnevezett huszita Bibliában vezették be. Bár a huszita Biblia eredeti szövege megsemmisült, 3 kódexben maradt fenn a szöveg (Müncheni, Bécsi, Apor-kódex). A bibliafordítás korában Husz János tanítványai hozták létre, újszerű hangjelölést vezettek be. Ez a huszita vagy más néven mellékjeles hangjelölés a több hangból álló betűket mellékjelekkel használta. A mássalhangzók hosszúságát nem jelölték. Husz igyekezett kialakítani egy reguláris hangrendszert, amely az "egy hang - egy jel" szabályra épül. A huszita Biblia hatása mai napig érződik betűrendszerünkben, minden hangot külön jel jelöl, és a mellékjelek használata is megmaradt, bár ez betűink csekély számára jellemző. (hu)
|
