| dbo:abstract
|
- A háztulajdonos a buddhista szövegekben tág értelemben minden világi személyre vonatkozik, legszűkebb értelemben pedig a gazdag és tekintélyes pátriárkákra. A kortárs buddhista közösségekben a háztulajdonos gyakran a világi buddhista szinonimája. A háztulajdonos buddhista fogalmát gyakran a vándor aszkétáktól (páli: szamana; szanszkrit: sramana) és egyházi személyektől (bhikkhu és bhikkhuni) való megkülönböztetésre használták, hiszen ez utóbbiak nem éltek huzamosabb ideig rendes házban és igyekeztek nem kialakítani kötődéseket sem ingatlanhoz, sem családhoz. Az upászakák és az upászikák, vagy más néven "srávakák és srávikák" is háztulajdonosnak számítanak, akik menedéket vesznek a három drágaságban (Buddha, Dharma és Szangha) és gyakorolják az öt fogadalmat. A délkelet-ázsiai közösségekben a világi tanítványok alamizsnát is szoktak osztogatni azoknak a szerzeteseknek, akik a napi kéregető korútjaikat járják és hetente megtartják az önmegtartóztatással járó upószatha napokat. A buddhista gondolatvilágban a helyes magaviselet gyakorlása és a dána vagy "adakozás" finomítja a tudatot olyan szinten, hogy valószínűvé válik egy alacsonyabb mennyországban történő újjászületés. Ennek a szintnek az elérési szándékát helyesnek ítélik a világi emberek számára. Néhány hagyományos buddhista társadalomban, mint Burmában vagy Thaiföldön, időszakonként váltogatják, hogy mikor szerzetesek és mikor háztulajdonosok. A buddhizmus egyik jellemzője Nyugaton, hogy fokozatosan elhomályosul az egyházi és világi személy közötti hagyományos határvonal. (hu)
- A háztulajdonos a buddhista szövegekben tág értelemben minden világi személyre vonatkozik, legszűkebb értelemben pedig a gazdag és tekintélyes pátriárkákra. A kortárs buddhista közösségekben a háztulajdonos gyakran a világi buddhista szinonimája. A háztulajdonos buddhista fogalmát gyakran a vándor aszkétáktól (páli: szamana; szanszkrit: sramana) és egyházi személyektől (bhikkhu és bhikkhuni) való megkülönböztetésre használták, hiszen ez utóbbiak nem éltek huzamosabb ideig rendes házban és igyekeztek nem kialakítani kötődéseket sem ingatlanhoz, sem családhoz. Az upászakák és az upászikák, vagy más néven "srávakák és srávikák" is háztulajdonosnak számítanak, akik menedéket vesznek a három drágaságban (Buddha, Dharma és Szangha) és gyakorolják az öt fogadalmat. A délkelet-ázsiai közösségekben a világi tanítványok alamizsnát is szoktak osztogatni azoknak a szerzeteseknek, akik a napi kéregető korútjaikat járják és hetente megtartják az önmegtartóztatással járó upószatha napokat. A buddhista gondolatvilágban a helyes magaviselet gyakorlása és a dána vagy "adakozás" finomítja a tudatot olyan szinten, hogy valószínűvé válik egy alacsonyabb mennyországban történő újjászületés. Ennek a szintnek az elérési szándékát helyesnek ítélik a világi emberek számára. Néhány hagyományos buddhista társadalomban, mint Burmában vagy Thaiföldön, időszakonként váltogatják, hogy mikor szerzetesek és mikor háztulajdonosok. A buddhizmus egyik jellemzője Nyugaton, hogy fokozatosan elhomályosul az egyházi és világi személy közötti hagyományos határvonal. (hu)
|
