| dbo:abstract
|
- A héber Biblia vagy Tanakh (héberül: תנ״ך, keresztény szóhasználatban retronim elnevezéssel gyakran: Ószövetség vagy Ótestamentum) a zsidóság szent könyve. Tartalmában megegyezik a protestáns egyházak Ószövetségével, csak sorrendbeli eltérések vannak köztük. A Tanakh elnevezésnek nincs vallási tartalma, mivel az pusztán a zsidó kánon szerinti három rész – a Tóra (Törvény), Neviim (Próféták) és Ketuvim (Iratok) – kezdőbetűiből alkotott betűszó. Nem zsidó írásokban héber Biblia néven hivatkoznak rá. Az Ószövetség egy egész évezred szellemi életének, gondolkodásának gyümölcse. Nem egyetlen mű, hanem legendák, krónikák, törvények, próféciák, versek, filozófiai és történelmi alkotások gyűjteménye. A héber Biblia néhány szakasz kivételével (amelyek az aráminak nevezett sémi dialektusban írtak) teljes egészében héber nyelven íródott. Középpontjában egy történet áll, mely Izrael népének felemelkedését és Istennel való kapcsolatát örökíti meg. Eltérően a többi ókori közel-keleti mitológiától így az egyiptomi Oziriszról, Íziszről, Hóruszról szóló történetekkel, vagy a mezopotámiai Gilgames-eposszal szemben, szilárd, e világi alapokon nyugszik. Az a világ, amelyben keletkezett, nem hatalmas városok és szent életű hősök birodalma volt, hanem egy parányi királyság, melynek népe a háborúktól, az éhségtől és szomjúságtól gyötörve küzdött fennmaradásáért. Az i. e. 7. század végén kialakult a júdai udvari tisztviselők, írástudók, papok, földművesek és próféták egy közös együttműködése során létrehozott egy új mozgalmat. A mozgalom középpontjában a szájhagyomány útján fennmaradó és azt megíró szent szöveg állt. Az elbeszélést történeti írások, emlékek, legendák, népmesék, anekdoták, próféciák, uralkodói propagandák, és ősi költemények megdöbbentően gazdag gyűjteményéből szőtték egybe. Ez az irodalmi mestermű később még számos szerkesztésen és átalakításon esett át, míg végül a világ minden részén kialakult közösségeknek is meghatározó útmutatója lett. Izrael népének viselkedése, Isten parancsolataihoz való viszonyulás, ragaszkodásuk vagy elvetésük határozza meg, milyen irányba fordul a történelem. Izrael népén, és rajta keresztül a Biblia olvasóin áll a világ sorsának meghatározása. Az izraeliták történelme egy család történetével, Ábrahám, felesége, Sára, fiuk, Izsák, az ő felesége Rebeka, unokájuk, Jákob és annak tizenkét fia személyes odüsszeiájával kezdődik. Az egész Tanakhban nyomon követhető egyre bonyolódó életük minden részlete, megismerhetőek árulásaik, csalásaik, és számos bűnük. Sokkal később, az egyiptomi szolgaságból való csodálatos menekülés, a sivatagi negyven évi vándorlás és Kánaán meghódítása után válik világossá, hogy időközben a családból dinasztia, végül pedig nemzet lett. (hu)
- A héber Biblia vagy Tanakh (héberül: תנ״ך, keresztény szóhasználatban retronim elnevezéssel gyakran: Ószövetség vagy Ótestamentum) a zsidóság szent könyve. Tartalmában megegyezik a protestáns egyházak Ószövetségével, csak sorrendbeli eltérések vannak köztük. A Tanakh elnevezésnek nincs vallási tartalma, mivel az pusztán a zsidó kánon szerinti három rész – a Tóra (Törvény), Neviim (Próféták) és Ketuvim (Iratok) – kezdőbetűiből alkotott betűszó. Nem zsidó írásokban héber Biblia néven hivatkoznak rá. Az Ószövetség egy egész évezred szellemi életének, gondolkodásának gyümölcse. Nem egyetlen mű, hanem legendák, krónikák, törvények, próféciák, versek, filozófiai és történelmi alkotások gyűjteménye. A héber Biblia néhány szakasz kivételével (amelyek az aráminak nevezett sémi dialektusban írtak) teljes egészében héber nyelven íródott. Középpontjában egy történet áll, mely Izrael népének felemelkedését és Istennel való kapcsolatát örökíti meg. Eltérően a többi ókori közel-keleti mitológiától így az egyiptomi Oziriszról, Íziszről, Hóruszról szóló történetekkel, vagy a mezopotámiai Gilgames-eposszal szemben, szilárd, e világi alapokon nyugszik. Az a világ, amelyben keletkezett, nem hatalmas városok és szent életű hősök birodalma volt, hanem egy parányi királyság, melynek népe a háborúktól, az éhségtől és szomjúságtól gyötörve küzdött fennmaradásáért. Az i. e. 7. század végén kialakult a júdai udvari tisztviselők, írástudók, papok, földművesek és próféták egy közös együttműködése során létrehozott egy új mozgalmat. A mozgalom középpontjában a szájhagyomány útján fennmaradó és azt megíró szent szöveg állt. Az elbeszélést történeti írások, emlékek, legendák, népmesék, anekdoták, próféciák, uralkodói propagandák, és ősi költemények megdöbbentően gazdag gyűjteményéből szőtték egybe. Ez az irodalmi mestermű később még számos szerkesztésen és átalakításon esett át, míg végül a világ minden részén kialakult közösségeknek is meghatározó útmutatója lett. Izrael népének viselkedése, Isten parancsolataihoz való viszonyulás, ragaszkodásuk vagy elvetésük határozza meg, milyen irányba fordul a történelem. Izrael népén, és rajta keresztül a Biblia olvasóin áll a világ sorsának meghatározása. Az izraeliták történelme egy család történetével, Ábrahám, felesége, Sára, fiuk, Izsák, az ő felesége Rebeka, unokájuk, Jákob és annak tizenkét fia személyes odüsszeiájával kezdődik. Az egész Tanakhban nyomon követhető egyre bonyolódó életük minden részlete, megismerhetőek árulásaik, csalásaik, és számos bűnük. Sokkal később, az egyiptomi szolgaságból való csodálatos menekülés, a sivatagi negyven évi vándorlás és Kánaán meghódítása után válik világossá, hogy időközben a családból dinasztia, végül pedig nemzet lett. (hu)
|
