| dbo:abstract
|
- I. Chilperich (539 – 584. szeptember 27.) frank király Neustriában 561-től haláláig. I. Chlothar fiaként született. Édesapja halála után (561) ajándékok által a legbátrabb frankokat megnyerte a maga pártájának s ezután Párisba ment, ahol elfoglalta a trónt; de később féltestvérei: Charibert, Guntram és Sigebert kényszerítették, hogy ossza meg velük a birodalmat; Chilperich Armorikát és a száli tartományt kapta Soissons főhellyel, de ravasz, vállalkozó fejedelem lévén hamarosan gyámolatlan testvéreinek országaiban is magához ragadta a hatalmat. 581-ben, illetve 583-ban két hercegséget alapított Akvitániában, hogy gátat vessen a baszkok betöréseinek. A hercegségek élére hűbéreseit nevezte ki: az egyikbe Toulouse központtal (Bladast néven is említik), a másikba , és nagy sereggel a baszkok ellen küldte őket. A hercegek csúfos vereséget szenvedtek, miként 587-ben is, amikor — valószínűleg Toulouse-tól nyugatra — megpróbálták feltartóztatni a baszk ellencsapást (amit a frank történetírók fosztogató hadjáratként írnak le). Desideriusról tudjuk, hogy ebben az évben halt meg — lehet, hogy a harcokban. Első felesége, Galswintha Athanagild nyugati gót király leánya volt. Ő azonban hamarosan háttérbe szorult Fredegunde, Chilperich kedvese előtt, és a király 567-ben meg is gyilkoltatta. Ezért Galswintha nővére, Brunhilda, felesége háborúra ingerelte férjét Chilperich ellen. Tovább bonyolította dolgot, hogy Chilperich visszakövetelte magának Bordeauxt, Limogest és Cahorst, azt a három várost, amelyt jegyajándékul adott Galswinthának — Brunhilda ellenben elérte, hogy Cahors az övé legyen , mint a meggyilkolt nővére örököséé. Ez a kérdés még elkeseredettebbé tette harcát fivérével. Chilperich hatalma, sőt élete is már veszedelemben forgott. Chilperich meggyilkoltatta Fredegunde férjét, Sigebertet, őt viszont 584-ben táján (Párizs közelében) egy vadászaton gyilkolták meg. Tours-i Gergely így ír erről. A kicsapongó életű király az egyház ellensége volt: (hu)
- I. Chilperich (539 – 584. szeptember 27.) frank király Neustriában 561-től haláláig. I. Chlothar fiaként született. Édesapja halála után (561) ajándékok által a legbátrabb frankokat megnyerte a maga pártájának s ezután Párisba ment, ahol elfoglalta a trónt; de később féltestvérei: Charibert, Guntram és Sigebert kényszerítették, hogy ossza meg velük a birodalmat; Chilperich Armorikát és a száli tartományt kapta Soissons főhellyel, de ravasz, vállalkozó fejedelem lévén hamarosan gyámolatlan testvéreinek országaiban is magához ragadta a hatalmat. 581-ben, illetve 583-ban két hercegséget alapított Akvitániában, hogy gátat vessen a baszkok betöréseinek. A hercegségek élére hűbéreseit nevezte ki: az egyikbe Toulouse központtal (Bladast néven is említik), a másikba , és nagy sereggel a baszkok ellen küldte őket. A hercegek csúfos vereséget szenvedtek, miként 587-ben is, amikor — valószínűleg Toulouse-tól nyugatra — megpróbálták feltartóztatni a baszk ellencsapást (amit a frank történetírók fosztogató hadjáratként írnak le). Desideriusról tudjuk, hogy ebben az évben halt meg — lehet, hogy a harcokban. Első felesége, Galswintha Athanagild nyugati gót király leánya volt. Ő azonban hamarosan háttérbe szorult Fredegunde, Chilperich kedvese előtt, és a király 567-ben meg is gyilkoltatta. Ezért Galswintha nővére, Brunhilda, felesége háborúra ingerelte férjét Chilperich ellen. Tovább bonyolította dolgot, hogy Chilperich visszakövetelte magának Bordeauxt, Limogest és Cahorst, azt a három várost, amelyt jegyajándékul adott Galswinthának — Brunhilda ellenben elérte, hogy Cahors az övé legyen , mint a meggyilkolt nővére örököséé. Ez a kérdés még elkeseredettebbé tette harcát fivérével. Chilperich hatalma, sőt élete is már veszedelemben forgott. Chilperich meggyilkoltatta Fredegunde férjét, Sigebertet, őt viszont 584-ben táján (Párizs közelében) egy vadászaton gyilkolták meg. Tours-i Gergely így ír erről. A kicsapongó életű király az egyház ellensége volt: (hu)
|
