| dbo:abstract
|
- I. Mieszko (932 – 992. május 25.), lengyel uralkodó volt 960-tól haláláig. A Piast-dinasztia tagja, Siemomysł fia, Lestko unokája, valamint első a családból, akinek létezése bizonyított. Fia és utódja I. Boleszláv Lengyelország első királya lett. Egyes források szerint első feleségétől született még egy lánya is, , aki VI. Erik svéd király második felesége lett. Ő volt az első keresztény uralkodója azoknak a területeknek, melyeket később Lengyelországként neveztek. Apja és nagyapja politikáját folytatta, akik a Nagy-Lengyelországon élő pogány törzsek vezetői voltak. Szövetségesei és katonai erejét felhasználva tovább terjesztette a birodalmát. Uralkodása alatt sokat kellett küzdenie a Nyugat-pomerániai vajdaság irányításáért. Élete utolsó éveiben Csehországgal harcolt, ezzel elnyerve Sziléziát és a Kis-lengyelországi vajdaságot. Mieszko 965-ben feleségül vette a cseh nevű királylányt, aki miatt 966-ban megkeresztelkedett és így országát is keresztény országgá tette. Az uralkodása alatt elért nagy hódításokon kívül (mely Lengyelország jövőjének alapvető fontosságúnak bizonyult) Mieszko híres volt belső reformjairól, amelynek célja az úgynevezett háborús monarchia rendszerének bővítése és javítása volt. A fennmaradt források alapján Mieszko egy nagy politikus, egy tehetséges hadvezér és egy karizmatikus vezér volt. Diplomáciája hatékony volt, sikeresen háborúzott Csehországgal, Svédországgal majd a Német-Római Birodalommal is. Külpolitikájában országa érdekeit nézte, még korábbi ellenségeivel is kötött megállapodásokat. A Mieszko nevet csak később kapta, a korabeli források Mesco, Misico, Mesico, Msko és ezekhez hasonló neveken említik, míg a Dagome iudex című pápai dokumentumban "Dagome" néven szerepel. (hu)
- I. Mieszko (932 – 992. május 25.), lengyel uralkodó volt 960-tól haláláig. A Piast-dinasztia tagja, Siemomysł fia, Lestko unokája, valamint első a családból, akinek létezése bizonyított. Fia és utódja I. Boleszláv Lengyelország első királya lett. Egyes források szerint első feleségétől született még egy lánya is, , aki VI. Erik svéd király második felesége lett. Ő volt az első keresztény uralkodója azoknak a területeknek, melyeket később Lengyelországként neveztek. Apja és nagyapja politikáját folytatta, akik a Nagy-Lengyelországon élő pogány törzsek vezetői voltak. Szövetségesei és katonai erejét felhasználva tovább terjesztette a birodalmát. Uralkodása alatt sokat kellett küzdenie a Nyugat-pomerániai vajdaság irányításáért. Élete utolsó éveiben Csehországgal harcolt, ezzel elnyerve Sziléziát és a Kis-lengyelországi vajdaságot. Mieszko 965-ben feleségül vette a cseh nevű királylányt, aki miatt 966-ban megkeresztelkedett és így országát is keresztény országgá tette. Az uralkodása alatt elért nagy hódításokon kívül (mely Lengyelország jövőjének alapvető fontosságúnak bizonyult) Mieszko híres volt belső reformjairól, amelynek célja az úgynevezett háborús monarchia rendszerének bővítése és javítása volt. A fennmaradt források alapján Mieszko egy nagy politikus, egy tehetséges hadvezér és egy karizmatikus vezér volt. Diplomáciája hatékony volt, sikeresen háborúzott Csehországgal, Svédországgal majd a Német-Római Birodalommal is. Külpolitikájában országa érdekeit nézte, még korábbi ellenségeivel is kötött megállapodásokat. A Mieszko nevet csak később kapta, a korabeli források Mesco, Misico, Mesico, Msko és ezekhez hasonló neveken említik, míg a Dagome iudex című pápai dokumentumban "Dagome" néven szerepel. (hu)
|
