| dbo:abstract
|
- I. Márton (1374/75/76 – Cagliari, Szárd Királyság, 1409. július 25.) vagy más néven Ifjú/Ifjabb Márton, Katalánul: Martí el Jove, spanyolul: Martín el Joven, aragóniai nyelvjárásban: Martín O Choven, olaszul: Martino il Giovane, szicíliai olaszul: Martinu I di Sicilia chiamatu lu Giùvini, szárdul: Martine I de Sitzìlia, aragón királyi herceg (infáns) a születésétől fogva, a felesége jogán (iure uxoris) 1392-től 1401-ig, az első felesége haláláig Szicília (Trinacria) királya, illetve 1401-től 1409-ig egyedül, azaz egyeduralkodó Szicíliában. 1396-tól az apja örököse az Aragón Korona országaiban. Anyja révén 1406-tól Luna és Jérica (Xèrica) grófja, Quinto bárója, Sogorb (Segorbe) és Pedrola ura. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja. Annak ellenére, hogy csak a másodszülötti ágból származott, ő volt az aragón uralkodóház reménysége, hiszen a nagybátyjának, I. (Vadász) János aragón királynak a fiai mind meghaltak kisgyermekkorukban, így őt tekintették a Barcelonai-ház folytatójának. Születésekor nem sejthette még senki, hogy ő lesz az apja mellett az utolsó törvényes és életképes utódja a dinasztia aragón királyi ágának. Röviddel a születése után nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király kinevezte a másodszülött fiát, az ő apját, Idősebb Márton infánst "Szicília királyává", vitatva a másik unokájának, I. Mária szicíliai királynőnek a jogait a szicíliai trónra. Ez a kinevezés azonban csak jelképes aktus maradt, hiszen IV. Péter kezében semmilyen eszköz sem volt, hogy ezen a helyzeten változtasson, így Idősebb Mártonnak és fiának a reményei akár a szicíliai, akár az aragón királyi koronára egyelőre beteljesületlenek maradtak. IV. Péter azt később sem tudta elérni, hogy ne Mária maradjon Szicília uralkodója, azt azonban sikeresen megakadályozta, hogy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön a Szicíliai Királyság, ezért egy flottát küldött unokája "megmentésére", és az Aragón Korona Országaiba küldésére. Mária királynőt így elraboltatta, aki Szardínia érintésével 1384-ben érkezett meg Katalóniába. Miután a tervezett házasság az aragón trónörökös, Vadász János és I. Mária szicíliai királynő között meghiúsult, így hogy Szicília mindenképpen az aragóniai uralkodóház kötelékében maradjon, Máriát eljegyezték Ifjú Márton herceggel. A házasság 1389. június 24-én köttetett meg. 1392-ben Mária királynő a férje és apósa kíséretében nagy katalán hajóhaddal visszatért Szicíliába, ahol a katalán uralom ellen felkelések törtek ki, és a királyi család uralma kezdetben csak a sziget töredékére terjedt ki. Ennek ellenére a szicíliai parlament elismerte Ifjú Mártont királynak, de a tényleges hatalom a királyi após és apa, Idős Márton kezében összpontosult. 1398. április 13-án Ifjú Mártont Palermóban királlyá koronázták, az uralkodópár pedig örömmel várhatta első gyermekük születését, aki fiú lett, a dinasztia reménybeli folytatója, és a Péter nevet kapta a keresztségben. A kis herceg 1398. november 17-én született meg. A szigetet ekkorra sikerült végre pacifikálni, és a királyi hatalmat kiterjeszteni az egész országra. A kis trónörökös azonban 1400. augusztus 16-án vagy november 8-án, röviddel a második születésnapja előtt meghalt. Mária királynő csak pár hónappal élte túl a fia halálát, és 1401. május 25-én pestisben elhunyt. Mária halála után a királynő végrendelete szerint a szicíliai parlament Mária férjét megerősítette a királyi székben. A dinasztia folytonossága érdekében pedig Idős Márton feleséget keresett a fia számára. Végül a navarrai királyi családdal történt békekötés megpecsételéseként eljegyezték III. (Nemes) Károly navarrai király lányával, Blankával. A házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg, majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták a palermói székesegyházban. Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára.A két kis királyi sarj, Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében. Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Katalóniába. Szüleit, gyerekeit és szülőföldjét ekkor látta utoljára. A barcelonai tartózkodás előtt még Nizzában is megállt, és találkozott XIII. Benedek avignoni (ellen)pápával, aki az anyja révén távoli rokona volt. 1406. december 17-én vagy 19-én Blanka királyné megszülte a trónörököst is, akit szintén Márton névre kereszteltek. Az újdonsült trónörökös viszont fertőzés következtében 1407. augusztusában meghalt, így a dinasztia folytonossága megint gyenge lábakon állt. 1408-ban Márton király Szardíniába ment expedíciós sereggel, hogy ott apja nevében, aki Szardínia királya is volt, az egyetlen, még független helyi királyság (judikátus) új uralkodójával megmérkőzzön, és az egész szigetet az aragóniai ház uralma alá hajtsa. A következő évben, 1409. június 30-án a Sanluri csatában legyőzte királyát (judex), I. Vilmost. A győzelmet viszont nem tudta kiaknázni, mert pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt.Halála mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így apja is úgy halt meg a következő évben, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta. Fia révén nem maradtak utódai, viszont lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton 14. (generációs) leszármazottja. (hu)
- I. Márton (1374/75/76 – Cagliari, Szárd Királyság, 1409. július 25.) vagy más néven Ifjú/Ifjabb Márton, Katalánul: Martí el Jove, spanyolul: Martín el Joven, aragóniai nyelvjárásban: Martín O Choven, olaszul: Martino il Giovane, szicíliai olaszul: Martinu I di Sicilia chiamatu lu Giùvini, szárdul: Martine I de Sitzìlia, aragón királyi herceg (infáns) a születésétől fogva, a felesége jogán (iure uxoris) 1392-től 1401-ig, az első felesége haláláig Szicília (Trinacria) királya, illetve 1401-től 1409-ig egyedül, azaz egyeduralkodó Szicíliában. 1396-tól az apja örököse az Aragón Korona országaiban. Anyja révén 1406-tól Luna és Jérica (Xèrica) grófja, Quinto bárója, Sogorb (Segorbe) és Pedrola ura. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja. Annak ellenére, hogy csak a másodszülötti ágból származott, ő volt az aragón uralkodóház reménysége, hiszen a nagybátyjának, I. (Vadász) János aragón királynak a fiai mind meghaltak kisgyermekkorukban, így őt tekintették a Barcelonai-ház folytatójának. Születésekor nem sejthette még senki, hogy ő lesz az apja mellett az utolsó törvényes és életképes utódja a dinasztia aragón királyi ágának. Röviddel a születése után nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király kinevezte a másodszülött fiát, az ő apját, Idősebb Márton infánst "Szicília királyává", vitatva a másik unokájának, I. Mária szicíliai királynőnek a jogait a szicíliai trónra. Ez a kinevezés azonban csak jelképes aktus maradt, hiszen IV. Péter kezében semmilyen eszköz sem volt, hogy ezen a helyzeten változtasson, így Idősebb Mártonnak és fiának a reményei akár a szicíliai, akár az aragón királyi koronára egyelőre beteljesületlenek maradtak. IV. Péter azt később sem tudta elérni, hogy ne Mária maradjon Szicília uralkodója, azt azonban sikeresen megakadályozta, hogy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön a Szicíliai Királyság, ezért egy flottát küldött unokája "megmentésére", és az Aragón Korona Országaiba küldésére. Mária királynőt így elraboltatta, aki Szardínia érintésével 1384-ben érkezett meg Katalóniába. Miután a tervezett házasság az aragón trónörökös, Vadász János és I. Mária szicíliai királynő között meghiúsult, így hogy Szicília mindenképpen az aragóniai uralkodóház kötelékében maradjon, Máriát eljegyezték Ifjú Márton herceggel. A házasság 1389. június 24-én köttetett meg. 1392-ben Mária királynő a férje és apósa kíséretében nagy katalán hajóhaddal visszatért Szicíliába, ahol a katalán uralom ellen felkelések törtek ki, és a királyi család uralma kezdetben csak a sziget töredékére terjedt ki. Ennek ellenére a szicíliai parlament elismerte Ifjú Mártont királynak, de a tényleges hatalom a királyi após és apa, Idős Márton kezében összpontosult. 1398. április 13-án Ifjú Mártont Palermóban királlyá koronázták, az uralkodópár pedig örömmel várhatta első gyermekük születését, aki fiú lett, a dinasztia reménybeli folytatója, és a Péter nevet kapta a keresztségben. A kis herceg 1398. november 17-én született meg. A szigetet ekkorra sikerült végre pacifikálni, és a királyi hatalmat kiterjeszteni az egész országra. A kis trónörökös azonban 1400. augusztus 16-án vagy november 8-án, röviddel a második születésnapja előtt meghalt. Mária királynő csak pár hónappal élte túl a fia halálát, és 1401. május 25-én pestisben elhunyt. Mária halála után a királynő végrendelete szerint a szicíliai parlament Mária férjét megerősítette a királyi székben. A dinasztia folytonossága érdekében pedig Idős Márton feleséget keresett a fia számára. Végül a navarrai királyi családdal történt békekötés megpecsételéseként eljegyezték III. (Nemes) Károly navarrai király lányával, Blankával. A házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg, majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták a palermói székesegyházban. Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára.A két kis királyi sarj, Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében. Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Katalóniába. Szüleit, gyerekeit és szülőföldjét ekkor látta utoljára. A barcelonai tartózkodás előtt még Nizzában is megállt, és találkozott XIII. Benedek avignoni (ellen)pápával, aki az anyja révén távoli rokona volt. 1406. december 17-én vagy 19-én Blanka királyné megszülte a trónörököst is, akit szintén Márton névre kereszteltek. Az újdonsült trónörökös viszont fertőzés következtében 1407. augusztusában meghalt, így a dinasztia folytonossága megint gyenge lábakon állt. 1408-ban Márton király Szardíniába ment expedíciós sereggel, hogy ott apja nevében, aki Szardínia királya is volt, az egyetlen, még független helyi királyság (judikátus) új uralkodójával megmérkőzzön, és az egész szigetet az aragóniai ház uralma alá hajtsa. A következő évben, 1409. június 30-án a Sanluri csatában legyőzte királyát (judex), I. Vilmost. A győzelmet viszont nem tudta kiaknázni, mert pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt.Halála mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így apja is úgy halt meg a következő évben, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta. Fia révén nem maradtak utódai, viszont lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton 14. (generációs) leszármazottja. (hu)
|
