| dbo:abstract
|
- Az ij kettős betű, digráf a holland nyelvben, amelynek mindkét tagját nagybetűvel írjuk minden olyan esetben, ha az első i nagybetűs. Az i és a j betűkből tevődik össze, gyakran ligatúraként jelenik meg. Időnként egyetlen betűként is kezelik, és mint ilyet, az y-nal együtt, a holland ábécé 25. betűjeként tartják számon. Az ij hangalakja a holland köznyelvben és a legtöbb dialektusban általában az [eɪ] vagy az [ɛɪ] kettőshangzó. Helynevekben előfordul még a régi kiejtése, az [i], mint például és esetében. A -lijk képzőben a hangzása [ə]. Az IJ különbözik az Y betűtől, bár a régies(kedő) feliratokban gyakran az utóbbival helyettesítik. A mai holland nyelvben az y csak külföldi eredetű szavakban fordul elő. A középkori nyelvben azonban – amikor az írásmódok még változatosak voltak – gyakran használták, és görög ij-nek, (a francia nyomán) i-grecnek, illetve ypsilonnak nevezték. A holland nyelvből származó afrikaans nyelvben az ij-t általában továbbra is az y-nal jelölik. (hu)
- Az ij kettős betű, digráf a holland nyelvben, amelynek mindkét tagját nagybetűvel írjuk minden olyan esetben, ha az első i nagybetűs. Az i és a j betűkből tevődik össze, gyakran ligatúraként jelenik meg. Időnként egyetlen betűként is kezelik, és mint ilyet, az y-nal együtt, a holland ábécé 25. betűjeként tartják számon. Az ij hangalakja a holland köznyelvben és a legtöbb dialektusban általában az [eɪ] vagy az [ɛɪ] kettőshangzó. Helynevekben előfordul még a régi kiejtése, az [i], mint például és esetében. A -lijk képzőben a hangzása [ə]. Az IJ különbözik az Y betűtől, bár a régies(kedő) feliratokban gyakran az utóbbival helyettesítik. A mai holland nyelvben az y csak külföldi eredetű szavakban fordul elő. A középkori nyelvben azonban – amikor az írásmódok még változatosak voltak – gyakran használták, és görög ij-nek, (a francia nyomán) i-grecnek, illetve ypsilonnak nevezték. A holland nyelvből származó afrikaans nyelvben az ij-t általában továbbra is az y-nal jelölik. (hu)
|
