| dbo:abstract
|
- Ez a szócikk a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) magyar nyelvre történő alkalmazásáról szól. A magyar nyelvben – mivel nagyjából fonetikusan írunk – azonos írású betűk kiejtése is azonos néhány kivételtől és az idegen szavaktól eltekintve. Tehát a magyarban az a betűt mindig anak [ɒ], a b-t mindig bének [b] ejtjük, kivéve amikor a mássalhangzó-törvényszerűségek lépnek érvénybe (ilyenre példa, amikor a vitézséget vitésségnek [ˈviteːʃːeːg], a mosdót mozsdónak [ˈmoʒdoː], a pontyot ponytynak [poɲc] ejtjük).Ezért jelen esetben elegendő felsorolni a betűk kiejtését: (hu)
- Ez a szócikk a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) magyar nyelvre történő alkalmazásáról szól. A magyar nyelvben – mivel nagyjából fonetikusan írunk – azonos írású betűk kiejtése is azonos néhány kivételtől és az idegen szavaktól eltekintve. Tehát a magyarban az a betűt mindig anak [ɒ], a b-t mindig bének [b] ejtjük, kivéve amikor a mássalhangzó-törvényszerűségek lépnek érvénybe (ilyenre példa, amikor a vitézséget vitésségnek [ˈviteːʃːeːg], a mosdót mozsdónak [ˈmoʒdoː], a pontyot ponytynak [poɲc] ejtjük).Ezért jelen esetben elegendő felsorolni a betűk kiejtését: (hu)
|
