| dbo:abstract
|
- IV. Haakon Haakonsson vagy Öreg Haakon (1204 márciusa/áprilisa – 1263. december 15.) norvég király 1217-től haláláig; megszilárdította a korona hatalmát, s norvég fennhatóság alá vonta Grönlandot és Izlandot. Pártfogolta a művészeteket. Bölcsességével, igazságszeretetével, szorgalmával és férfias bátorságával egyike volt Norvégia legkiválóbb királyainak, uralkodása jelenti a középkori norvég történelem aranykorának (1217–1319) kezdetét. Miután elismerték III. Haakon törvénytelen, utószülött fiának és Sverre Sigurdsson unokájának, Haakon az új király, II. Inge udvarában nevelkedett. 1217-ben, Inge halála után Sverre hívei, a "nyírfalábúak" (Birkenbeiner) őt emelték a trónra. A származását övező – főként egyházi körökben elterjedt – kételyeket eloszlatta, hogy Haakon édesanyja kiállta a tüzesvas-próbát (1218). Uralkodása kezdeti időszakát a zavargások jellemezték; az ország keleti részének zsellérei és tehetősebb kisbirtokosai fellázadtak a földbirtokos arisztokrácia uralma ellen. A felkelés leverése után Haakon egyik idősebb rokona, a kormányzást nagyrészt kezében tartó Skuli Baardsson gróf megpróbálta magához ragadni a hatalmat. Haakon hasztalanul egyezkedett Skulival, aki végül nyíltan fellázadt, és királynak kiáltotta ki magát, de Haakon serege hamarosan legyőzte és megölte (1240). Haakont 1247-ben koronázta meg a pápa legátus, a korabeli Norvégiában szokatlan szertartáson.Haakon javította a királyi közigazgatást, és törvényben tiltotta meg a vérbosszút, szabályozta az állam és az egyház viszonyát, valamint a trónöröklés rendjét. Betiltotta a tűzpróbákat, azzal a bölcs megokolással, hogy: "keresztény emberhez nem illő kísértése Istennek". Sokat segített a parasztok sorsán és véget vetett a főpapok és főurak túlkapásainak. A megerősödött béke folytán a népesség is megszaporodott, számos új falu támadt, a városokat falakkal vették körül, a kereskedelem is fellendült. III. Henrik angol királlyal kötött kereskedelmi egyezménye (1217) volt mindkét ország első ilyen megállapodása. Kereskedelmi egyezményt kötött a fontos észak-német kereskedővárossal, Lübeckkel is (1250). Megegyezett a Hanzával is, 1236-tól Bergenben telephelyet hozhattak létre. Norvégia északi határain (Finnmark) kirobbant norvég–orosz ellentéteket 1252-ben a novgorodi rendezte. Jó kapcsolat alakult ki II. Frigyes német-római császárral és Kasztíliai Alfonzzal is. Grönland és Izland megszerzésével (1261, ill. 1262) a norvég birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését. A két gyarmat elfogadta a norvég fennhatóságot és az adókötelezettséget, cserébe a kereskedelmi garanciákért és a törvényes rend fenntartásáért. Haakon 1263-ban a skót szigetekre hajózott, hogy III. Sándor skót király fenyegető támadásával szemben megvédje a norvég kézen lévő Man-szigetet és a Hebridákat. Néhány kisebb rajtaütés után az Orkney-szigetekre vonult vissza, és ott halt meg.A művészetek neves pártolójaként támogatta a Trisztán és Izolda-történet norvég változatának elkészítését. Uralkodása idején számos más francia románc is megjelent norvég nyelven. Törekvéseit támogatta Sturla Thordarson (Snorri Sturluson) izlandi költő és államférfi, a kora középkori sagák feldolgozója. (hu)
- IV. Haakon Haakonsson vagy Öreg Haakon (1204 márciusa/áprilisa – 1263. december 15.) norvég király 1217-től haláláig; megszilárdította a korona hatalmát, s norvég fennhatóság alá vonta Grönlandot és Izlandot. Pártfogolta a művészeteket. Bölcsességével, igazságszeretetével, szorgalmával és férfias bátorságával egyike volt Norvégia legkiválóbb királyainak, uralkodása jelenti a középkori norvég történelem aranykorának (1217–1319) kezdetét. Miután elismerték III. Haakon törvénytelen, utószülött fiának és Sverre Sigurdsson unokájának, Haakon az új király, II. Inge udvarában nevelkedett. 1217-ben, Inge halála után Sverre hívei, a "nyírfalábúak" (Birkenbeiner) őt emelték a trónra. A származását övező – főként egyházi körökben elterjedt – kételyeket eloszlatta, hogy Haakon édesanyja kiállta a tüzesvas-próbát (1218). Uralkodása kezdeti időszakát a zavargások jellemezték; az ország keleti részének zsellérei és tehetősebb kisbirtokosai fellázadtak a földbirtokos arisztokrácia uralma ellen. A felkelés leverése után Haakon egyik idősebb rokona, a kormányzást nagyrészt kezében tartó Skuli Baardsson gróf megpróbálta magához ragadni a hatalmat. Haakon hasztalanul egyezkedett Skulival, aki végül nyíltan fellázadt, és királynak kiáltotta ki magát, de Haakon serege hamarosan legyőzte és megölte (1240). Haakont 1247-ben koronázta meg a pápa legátus, a korabeli Norvégiában szokatlan szertartáson.Haakon javította a királyi közigazgatást, és törvényben tiltotta meg a vérbosszút, szabályozta az állam és az egyház viszonyát, valamint a trónöröklés rendjét. Betiltotta a tűzpróbákat, azzal a bölcs megokolással, hogy: "keresztény emberhez nem illő kísértése Istennek". Sokat segített a parasztok sorsán és véget vetett a főpapok és főurak túlkapásainak. A megerősödött béke folytán a népesség is megszaporodott, számos új falu támadt, a városokat falakkal vették körül, a kereskedelem is fellendült. III. Henrik angol királlyal kötött kereskedelmi egyezménye (1217) volt mindkét ország első ilyen megállapodása. Kereskedelmi egyezményt kötött a fontos észak-német kereskedővárossal, Lübeckkel is (1250). Megegyezett a Hanzával is, 1236-tól Bergenben telephelyet hozhattak létre. Norvégia északi határain (Finnmark) kirobbant norvég–orosz ellentéteket 1252-ben a novgorodi rendezte. Jó kapcsolat alakult ki II. Frigyes német-római császárral és Kasztíliai Alfonzzal is. Grönland és Izland megszerzésével (1261, ill. 1262) a norvég birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését. A két gyarmat elfogadta a norvég fennhatóságot és az adókötelezettséget, cserébe a kereskedelmi garanciákért és a törvényes rend fenntartásáért. Haakon 1263-ban a skót szigetekre hajózott, hogy III. Sándor skót király fenyegető támadásával szemben megvédje a norvég kézen lévő Man-szigetet és a Hebridákat. Néhány kisebb rajtaütés után az Orkney-szigetekre vonult vissza, és ott halt meg.A művészetek neves pártolójaként támogatta a Trisztán és Izolda-történet norvég változatának elkészítését. Uralkodása idején számos más francia románc is megjelent norvég nyelven. Törekvéseit támogatta Sturla Thordarson (Snorri Sturluson) izlandi költő és államférfi, a kora középkori sagák feldolgozója. (hu)
|
