| dbo:abstract
|
- Az ibolyavirágúak (Violales) (1826) egy zárvatermő növényrend botanikai neve, a hozzá tartozó ibolyafélék (Violaceae) családról kapta nevét. Számos rendszerezés elismeri taxonként, például Cronquisté is – a korszerű, filogenetikus APG rendszer azonban nem ismeri el a Violales rendet; a Violaceae családot a Malpighiales rendbe sorolja. A többi család APG-rendszerbe sorolását lentebb jelezzük. Az ibolyavirágúak közé fás- és lágyszárú fajokat egyaránt tartoznak. Legtöbb fajuk a trópusokon él; csak kevés hatol el szubtrópusi vagy a mérsékelt övi tájakra – egyebek között éppen a névadó ibolya nemzetség fajai. Virágaik ötkörösek, körönként öttagúak. Lehetnek aktinomorfok, zigomorfok vagy aszimmetrikusak is. A magkezdemények az általában a három termőlevélből összenőtt, egy- vagy többüregű magház falán helyezkednek el (parietális-marginális placentáció). Toktermésük van. (hu)
- Az ibolyavirágúak (Violales) (1826) egy zárvatermő növényrend botanikai neve, a hozzá tartozó ibolyafélék (Violaceae) családról kapta nevét. Számos rendszerezés elismeri taxonként, például Cronquisté is – a korszerű, filogenetikus APG rendszer azonban nem ismeri el a Violales rendet; a Violaceae családot a Malpighiales rendbe sorolja. A többi család APG-rendszerbe sorolását lentebb jelezzük. Az ibolyavirágúak közé fás- és lágyszárú fajokat egyaránt tartoznak. Legtöbb fajuk a trópusokon él; csak kevés hatol el szubtrópusi vagy a mérsékelt övi tájakra – egyebek között éppen a névadó ibolya nemzetség fajai. Virágaik ötkörösek, körönként öttagúak. Lehetnek aktinomorfok, zigomorfok vagy aszimmetrikusak is. A magkezdemények az általában a három termőlevélből összenőtt, egy- vagy többüregű magház falán helyezkednek el (parietális-marginális placentáció). Toktermésük van. (hu)
|
