| dbo:abstract
|
- Az igei igenév vagy igenévi ige egy olyan szerkezet, mint pl. a Cicero írta könyv, a nyoma veszett ember, Kolumbusz színre lépte előtt. A szóban forgó igealak vagy jelzői szerepben áll, azaz egy főnevet módosít (könyv, ember), vagy pedig valamely toldalékkal, névutóval áll (előtt). Az igealak emellett ‑t, ‑tt toldalékos formájú (múlt idő vagy befejezett melléknévi igenév), valamint egy személyragot tartalmaz vagy a szerkezet igenévi (igei) elemén: írt‑a, lépt‑e, vagy pedig a főnévi tagján: nyom‑a. A szerkezet elnevezése a leíró nyelvtanban attól függ, hogy a szerkezet igéjét (írta, veszett, lépte) ragozott (finit) igének (verbum finitumnak) tekintik-e – ilyenkor az elnevezése igenévi ige –, vagy pedig igenévnek, amely esetben igei igenévként utalnak rá. A régi nyelvtanok, pl. Veress (1887) igejelzőnek nevezte a szerkezetet. (hu)
- Az igei igenév vagy igenévi ige egy olyan szerkezet, mint pl. a Cicero írta könyv, a nyoma veszett ember, Kolumbusz színre lépte előtt. A szóban forgó igealak vagy jelzői szerepben áll, azaz egy főnevet módosít (könyv, ember), vagy pedig valamely toldalékkal, névutóval áll (előtt). Az igealak emellett ‑t, ‑tt toldalékos formájú (múlt idő vagy befejezett melléknévi igenév), valamint egy személyragot tartalmaz vagy a szerkezet igenévi (igei) elemén: írt‑a, lépt‑e, vagy pedig a főnévi tagján: nyom‑a. A szerkezet elnevezése a leíró nyelvtanban attól függ, hogy a szerkezet igéjét (írta, veszett, lépte) ragozott (finit) igének (verbum finitumnak) tekintik-e – ilyenkor az elnevezése igenévi ige –, vagy pedig igenévnek, amely esetben igei igenévként utalnak rá. A régi nyelvtanok, pl. Veress (1887) igejelzőnek nevezte a szerkezetet. (hu)
|
