| dbo:abstract
|
- Illegális kivándorlás vagy emigráció, ha valaki a kivándorlással vagy a határátlépéssel kapcsolatos rendelkezéseket megszegve lépi át egy ország határát. Az illegális kivándorlás másik fajtája, ha valaki legálisan hagyja el az országot, de később megtagadja, hogy oda visszatérjen. Az 1917-es forradalom után két hónappal Oroszországban hoztak törvényeket az országból való kivándorlás ellen, amely később a Szovjetunió számos tagköztársaságában is érvényben maradt. A második világháborút követően a szovjet érdekszférába tartozó országok hasonló kivándorlási tilalmat léptettek életbe (l. vasfüggöny), amelyet több-kevesebb sikerrel az 1989-es rendszerváltásig fenntartottak. A vasfüggöny kiépítése, és a berlini fal 1961-es befejezése után a keletről nyugatra irányuló migráció néhány kivételtől eltekintve szinte megszűnt, ezt követően csak illegálisan lehetett nyugatra kivándorolni. Napjainkban pl. Észak-Korea tart fenn igen szigorú kivándorlási korlátozásokat. Az illegális kivándorlás határesete, amikor valaki üldöztetés miatt (pl. polgárháború, vallási vagy politikai üldözés vagy legutóbb a líbiai felkelés) miatt hagyja el országát. A jelenleg hatályos EU-s jogszabályok értelmében ezek a személyek elnyerhetik a menekült-státuszt és befogadják őket az Európai Unió egyik tagállamába. Ezt azonban sokan, elsősorban gazdasági okokból kivándorlók és a belőlük hasznot húzó embercsempészek próbálják kijátszani. Az ENSZ álláspontja szerint az emigráció alapvető emberi jog, ezért illegális kivándorlás nem létezik. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikk (2) értelmében: „Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.” (hu)
- Illegális kivándorlás vagy emigráció, ha valaki a kivándorlással vagy a határátlépéssel kapcsolatos rendelkezéseket megszegve lépi át egy ország határát. Az illegális kivándorlás másik fajtája, ha valaki legálisan hagyja el az országot, de később megtagadja, hogy oda visszatérjen. Az 1917-es forradalom után két hónappal Oroszországban hoztak törvényeket az országból való kivándorlás ellen, amely később a Szovjetunió számos tagköztársaságában is érvényben maradt. A második világháborút követően a szovjet érdekszférába tartozó országok hasonló kivándorlási tilalmat léptettek életbe (l. vasfüggöny), amelyet több-kevesebb sikerrel az 1989-es rendszerváltásig fenntartottak. A vasfüggöny kiépítése, és a berlini fal 1961-es befejezése után a keletről nyugatra irányuló migráció néhány kivételtől eltekintve szinte megszűnt, ezt követően csak illegálisan lehetett nyugatra kivándorolni. Napjainkban pl. Észak-Korea tart fenn igen szigorú kivándorlási korlátozásokat. Az illegális kivándorlás határesete, amikor valaki üldöztetés miatt (pl. polgárháború, vallási vagy politikai üldözés vagy legutóbb a líbiai felkelés) miatt hagyja el országát. A jelenleg hatályos EU-s jogszabályok értelmében ezek a személyek elnyerhetik a menekült-státuszt és befogadják őket az Európai Unió egyik tagállamába. Ezt azonban sokan, elsősorban gazdasági okokból kivándorlók és a belőlük hasznot húzó embercsempészek próbálják kijátszani. Az ENSZ álláspontja szerint az emigráció alapvető emberi jog, ezért illegális kivándorlás nem létezik. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikk (2) értelmében: „Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.” (hu)
|
