| dbo:abstract
|
- A rák immunterápia az immunrendszer használatát jelenti a rák gyógyítására. Az , talán valamivel szélesebb körű fogalom a kezelés kidolgozására, de mindkét kifejezés használatos a magyar szakirodalomban. „Az utóbbi időszakban az irányította a kutatások fókuszát e szakterület irányába, hogy melanomás betegeknél is jelentősen sikerült javítani az életkilátásokat, utóbb pedig tüdődaganatos betegeknél is sikerült hozzátenni – az előrehaladott stádiumban egyébként igen lehangoló – túlélési időhöz a betegek egy részénél, vizsgálatok világszerte csaknem minden daganattípusban futnak: veserákban, hólyagdaganatokban, emlőrákban, nőgyógyászati tumorokban egyaránt keresik a lehetőségét az immunterápiák alkalmazásának.” Az immunterápiát kategorizálhatjuk aktív, passzív és hibrid (aktív plusz passzív) immunterápiára. Ezek a módszerek azt használják ki, hogy a ráksejtek gyakran hordoznak felületükön olyan molekulákat, amelyek útján ezeket megkülönböztethetjük. Immunrendszerünk is könnyen felismeri ezeket de módosítást igényelnek arra, hogy ne tekintse ezeket közönséges molekuláknak, hanem elpusztításra váró ellenséges anyagnak. Az immunterápia ezeket olyan jelzőkkel látja el, ami azokat vírusok és baktériumok közé sorolhatja. Az aktiv immunterápia utasítást adhat az immunrendszernek, hogy ellenségnek tekintve ezeket távolítsa el. A passzív immunterápia az, ami magábanfoglalja a limfocita és citokin monoklonális antitestek használatát. Már számos gyógyszer-szabályozó hatóság engedélyezett ilyen antitest-terápiákat különféle rák (betegség) kezelésére. Az antitestek olyan, az immun rendszer által létrehozott fehérjék amelyek hivatása az, hogy a megfelelő molekulákhoz tapadva azokat kijelöljék elpusztításra, legyenek azok betegséget okozó mikro-organizmusok, patogének, (baktériumok, vírusok) vagy rák sejtek. A kijelölés útján ezek elpusztításra kijelölt, ú.n. 'cél'-antigénekké válnak. Minden antitestnek van egy, esetleg két kiválasztott fehérjére szánt speciális kiküldetése: azok amelyek rák kezelésére szolgálnak a rák-antigénekre tapadnak. A leggyakrabban használt antitest-terápiára használt felület-receptorok kódneve: CD20, CD274, és CD279. Tapadás után ezek mérgezően hatnak a rák sejtre. A mérgező hatás neve „antitest-okozta-sejttel-közvetített-citotoxicitás”. Ez vagy aktiválja a rákos szövetet, kijelölve az immunrendszer számára, vagy egyszerüen megakadályozza a sejtszaporodást. Az eredmény az, hogy a rák elpusztul. Engedélyezett antitest gyógyszerek: , , , és rituximab. Az aktív sejt-terápiákhoz tartozik az immunsejtek eltávolítása a vérből, vagy a daganatból megsemmisítés céljából. Az eltávolítandó anyagban azonban további kezelésre alkalmas sejtek is vannak; ezeket elválasztásuk és további kultiválásuk után kezelésre alkalassá tudjuk tenni. Egy másik kezelési stratégia az immunsejtek szerkezeti módosítása egy adott rák-fajta ellen és tenyésztés ill. feldúsítás után a beteg szolgálatára állítása. Így járhatunk el olyan sejtekkel, amelyeket az immun rendszer már eredetileg is idegen anyag elpusztítására termelt, pl. „limfokin-aktivált-ölő-sejtekkel”, angolul „lymphokine-activated killer cells”. Ezekhez hasonló a és a sejt, de eddig ezek közül az irodalom csak egy kezelési eljárás engedélyezését jelentette, nevezetesen az amerikai (USA) 'Dendreon' vállalkozás által használt -kezelést prosztatarák ellen. Két fehérje, az immunrendszert szabályozó és koordináló ill. az interferon-α citokin használható passzív rák-kezelésre. Alfa-Interferon használatban van a , angolul „hairy-cell-leukaemia”, a Kaposi-szarkóma angolul AIDS-related , a angolul „follicular lymphoma”], angolul „chronic myeloid leukaemia” és angolul „malignant melanoma” ellen. -t használnak és ellen. A többszörös antitest-terápiát már számos szabályozó hatóság engedélyezte különféle rákbetegségek kezelésére. (hu)
- A rák immunterápia az immunrendszer használatát jelenti a rák gyógyítására. Az , talán valamivel szélesebb körű fogalom a kezelés kidolgozására, de mindkét kifejezés használatos a magyar szakirodalomban. „Az utóbbi időszakban az irányította a kutatások fókuszát e szakterület irányába, hogy melanomás betegeknél is jelentősen sikerült javítani az életkilátásokat, utóbb pedig tüdődaganatos betegeknél is sikerült hozzátenni – az előrehaladott stádiumban egyébként igen lehangoló – túlélési időhöz a betegek egy részénél, vizsgálatok világszerte csaknem minden daganattípusban futnak: veserákban, hólyagdaganatokban, emlőrákban, nőgyógyászati tumorokban egyaránt keresik a lehetőségét az immunterápiák alkalmazásának.” Az immunterápiát kategorizálhatjuk aktív, passzív és hibrid (aktív plusz passzív) immunterápiára. Ezek a módszerek azt használják ki, hogy a ráksejtek gyakran hordoznak felületükön olyan molekulákat, amelyek útján ezeket megkülönböztethetjük. Immunrendszerünk is könnyen felismeri ezeket de módosítást igényelnek arra, hogy ne tekintse ezeket közönséges molekuláknak, hanem elpusztításra váró ellenséges anyagnak. Az immunterápia ezeket olyan jelzőkkel látja el, ami azokat vírusok és baktériumok közé sorolhatja. Az aktiv immunterápia utasítást adhat az immunrendszernek, hogy ellenségnek tekintve ezeket távolítsa el. A passzív immunterápia az, ami magábanfoglalja a limfocita és citokin monoklonális antitestek használatát. Már számos gyógyszer-szabályozó hatóság engedélyezett ilyen antitest-terápiákat különféle rák (betegség) kezelésére. Az antitestek olyan, az immun rendszer által létrehozott fehérjék amelyek hivatása az, hogy a megfelelő molekulákhoz tapadva azokat kijelöljék elpusztításra, legyenek azok betegséget okozó mikro-organizmusok, patogének, (baktériumok, vírusok) vagy rák sejtek. A kijelölés útján ezek elpusztításra kijelölt, ú.n. 'cél'-antigénekké válnak. Minden antitestnek van egy, esetleg két kiválasztott fehérjére szánt speciális kiküldetése: azok amelyek rák kezelésére szolgálnak a rák-antigénekre tapadnak. A leggyakrabban használt antitest-terápiára használt felület-receptorok kódneve: CD20, CD274, és CD279. Tapadás után ezek mérgezően hatnak a rák sejtre. A mérgező hatás neve „antitest-okozta-sejttel-közvetített-citotoxicitás”. Ez vagy aktiválja a rákos szövetet, kijelölve az immunrendszer számára, vagy egyszerüen megakadályozza a sejtszaporodást. Az eredmény az, hogy a rák elpusztul. Engedélyezett antitest gyógyszerek: , , , és rituximab. Az aktív sejt-terápiákhoz tartozik az immunsejtek eltávolítása a vérből, vagy a daganatból megsemmisítés céljából. Az eltávolítandó anyagban azonban további kezelésre alkalmas sejtek is vannak; ezeket elválasztásuk és további kultiválásuk után kezelésre alkalassá tudjuk tenni. Egy másik kezelési stratégia az immunsejtek szerkezeti módosítása egy adott rák-fajta ellen és tenyésztés ill. feldúsítás után a beteg szolgálatára állítása. Így járhatunk el olyan sejtekkel, amelyeket az immun rendszer már eredetileg is idegen anyag elpusztítására termelt, pl. „limfokin-aktivált-ölő-sejtekkel”, angolul „lymphokine-activated killer cells”. Ezekhez hasonló a és a sejt, de eddig ezek közül az irodalom csak egy kezelési eljárás engedélyezését jelentette, nevezetesen az amerikai (USA) 'Dendreon' vállalkozás által használt -kezelést prosztatarák ellen. Két fehérje, az immunrendszert szabályozó és koordináló ill. az interferon-α citokin használható passzív rák-kezelésre. Alfa-Interferon használatban van a , angolul „hairy-cell-leukaemia”, a Kaposi-szarkóma angolul AIDS-related , a angolul „follicular lymphoma”], angolul „chronic myeloid leukaemia” és angolul „malignant melanoma” ellen. -t használnak és ellen. A többszörös antitest-terápiát már számos szabályozó hatóság engedélyezte különféle rákbetegségek kezelésére. (hu)
|
