| dbo:abstract
|
- Az indiai tánc az indiai kultúra szerves része. Indiai táncokat táncesteken, fellépőhelyeken, templomokban egyaránt láthatunk. A hinduizmusban Siva a tánc istene, natarádzsa, aki táncával biztosítja a folyamatos mozgást a világmindenségben, majd azzal is pusztítja el Brahma életének végén átmenetileg, hogy Brahma újjászületésével lehetőség nyíljon egy új, megtisztult univerzum megteremtésére. Tánchagyományokról az indiai irodalomban már a Védákban is olvashatunk. A mítoszok szerint a táncot maga Brahma, a teremtő találta fel, mivel az istenek szerettek volna olyan művészeti formát adni az embereknek, amely szemet gyönyörködtet, hangzásával csodálatot kelt, és bárki gyakorolhatja. Brahma a Rigvédából vette a beszédet, a Számavédából a zenét, a Jadzsurvédától az utánzást, az Atharvavédától az érzéseket. Ezekből született az ötödik Véda, a Nátjavéda, a színművészet. A régészeti leletek alapján feltételezhetjük, hogy a tánc a korabeli szertartások szerves részét képezte. Az ismert eposzok sokszor utalnak a táncos rítusokra, így a Mahábháratában és a Rámájanában is többször szerepel. A Mahábháratában például királynak voltak táncos hercegnői. Kálidásza ismert művében a ""-ban a színpadi tánc kap kiemelt szerepet. Egy másik, tánccal foglalkozó mű a "", mely az indiai zene és dráma kézikönyve. Az indiai népi motívumokban a külső világ egyre jobban befolyásolta. Műfajilag 3 kategóriába csoportosíthatók az indiai táncok:
* Néptáncok
* Klasszikus táncok
* Modern táncok (hu)
- Az indiai tánc az indiai kultúra szerves része. Indiai táncokat táncesteken, fellépőhelyeken, templomokban egyaránt láthatunk. A hinduizmusban Siva a tánc istene, natarádzsa, aki táncával biztosítja a folyamatos mozgást a világmindenségben, majd azzal is pusztítja el Brahma életének végén átmenetileg, hogy Brahma újjászületésével lehetőség nyíljon egy új, megtisztult univerzum megteremtésére. Tánchagyományokról az indiai irodalomban már a Védákban is olvashatunk. A mítoszok szerint a táncot maga Brahma, a teremtő találta fel, mivel az istenek szerettek volna olyan művészeti formát adni az embereknek, amely szemet gyönyörködtet, hangzásával csodálatot kelt, és bárki gyakorolhatja. Brahma a Rigvédából vette a beszédet, a Számavédából a zenét, a Jadzsurvédától az utánzást, az Atharvavédától az érzéseket. Ezekből született az ötödik Véda, a Nátjavéda, a színművészet. A régészeti leletek alapján feltételezhetjük, hogy a tánc a korabeli szertartások szerves részét képezte. Az ismert eposzok sokszor utalnak a táncos rítusokra, így a Mahábháratában és a Rámájanában is többször szerepel. A Mahábháratában például királynak voltak táncos hercegnői. Kálidásza ismert művében a ""-ban a színpadi tánc kap kiemelt szerepet. Egy másik, tánccal foglalkozó mű a "", mely az indiai zene és dráma kézikönyve. Az indiai népi motívumokban a külső világ egyre jobban befolyásolta. Műfajilag 3 kategóriába csoportosíthatók az indiai táncok:
* Néptáncok
* Klasszikus táncok
* Modern táncok (hu)
|
