| dbo:abstract
|
- Az indián rezervátumok olyan területek, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok (Bureau of Indian Affairs, BIA) jelöl ki e célra. Nagyjából , ami azt jelenti, hogy az ország 550 feletti számú rendelkezik saját rezervátummal. Sőt, egyes törzseknek több rezervátuma is van, míg mások többen osztoznak egyen, egyeseknek viszont egyáltalán nincs. Ezen kívül, mivel egyes földdarabokat nem indiánoknak adtak el indián területeken belül, egyes törzsi területek széttöredeztek, és kisebb enklávékra bomlottak. Ez pedig számos adminisztrációs, politikai és jogi zavart okoz. A 225 410 km²-nyi területű rezervátumok az Egyesült Államok 9 826 630 km²-es területének 2,3%-át fedik le. Tizenkét rezervátum területe nagyobb a 3144 km²-es Rhode Islandnél és kilenc az 5327 km²-es Delaware-nél. A navahók területe méretében Nyugat-Virginiáéval vetekszik. A rezervátumok egyenlőtlenül szóródnak szét az ország területén. Többségük a Mississippitől nyugatra fekszik, és szerződéssel, vagy adománnyal kapták meg a polgári domíniumoktól. Mivel a törzsek rendelkeznek, még ha az korlátozott is, a törzsi területek törvényei különböznek a környező régiókéitól. Ezek például engedélyezik a kaszinók tartását, ami vonzza a turistákat. A törzsi tanács, nem pedig az állami, vagy a szövetségi kormány, rendelkezik joghatósággal a rezervátumok felett. Az egyes rezervátumok eltérő kormányzattal rendelkeznek, ami egyes esetekben másolja a környező területek kormányzatát, máskor nem. A legtöbb rezervátumot a szövetségi kormány hozta létre, míg néhány, főleg keleten, ma is eredeti szállásterületét birtokolja. A „rezervátum” megnevezés abból az elképzelésből származik, hogy az indián törzseket független szuverenitásként kívánták kezelni, amikor az alkotmányt ratifikálták. Ez annak következménye volt, hogy a (többnyire kényszer hatása alatt kötött) békeszerződések után is az Egyesült Államok bizonyos területeit indiánok birtokolták. Ezeket a területeket felparcellázták, és az így létrejövő parcellákat nevezték rezervátumoknak. A fogalom fennmaradt az után is, hogy a szövetségi kormány áttért arra a gyakorlatra, hogy szállásterületükről elmozdított törzseket kényszerítsen olyan területekre, amihez nem volt történelmi kötődésük. Napjainkban az indiánok szűk többsége a rezervátumokon kívül él, többnyire olyan nyugati nagyvárosokban, mint Phoenix, vagy Los Angeles. (hu)
- Az indián rezervátumok olyan területek, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok (Bureau of Indian Affairs, BIA) jelöl ki e célra. Nagyjából , ami azt jelenti, hogy az ország 550 feletti számú rendelkezik saját rezervátummal. Sőt, egyes törzseknek több rezervátuma is van, míg mások többen osztoznak egyen, egyeseknek viszont egyáltalán nincs. Ezen kívül, mivel egyes földdarabokat nem indiánoknak adtak el indián területeken belül, egyes törzsi területek széttöredeztek, és kisebb enklávékra bomlottak. Ez pedig számos adminisztrációs, politikai és jogi zavart okoz. A 225 410 km²-nyi területű rezervátumok az Egyesült Államok 9 826 630 km²-es területének 2,3%-át fedik le. Tizenkét rezervátum területe nagyobb a 3144 km²-es Rhode Islandnél és kilenc az 5327 km²-es Delaware-nél. A navahók területe méretében Nyugat-Virginiáéval vetekszik. A rezervátumok egyenlőtlenül szóródnak szét az ország területén. Többségük a Mississippitől nyugatra fekszik, és szerződéssel, vagy adománnyal kapták meg a polgári domíniumoktól. Mivel a törzsek rendelkeznek, még ha az korlátozott is, a törzsi területek törvényei különböznek a környező régiókéitól. Ezek például engedélyezik a kaszinók tartását, ami vonzza a turistákat. A törzsi tanács, nem pedig az állami, vagy a szövetségi kormány, rendelkezik joghatósággal a rezervátumok felett. Az egyes rezervátumok eltérő kormányzattal rendelkeznek, ami egyes esetekben másolja a környező területek kormányzatát, máskor nem. A legtöbb rezervátumot a szövetségi kormány hozta létre, míg néhány, főleg keleten, ma is eredeti szállásterületét birtokolja. A „rezervátum” megnevezés abból az elképzelésből származik, hogy az indián törzseket független szuverenitásként kívánták kezelni, amikor az alkotmányt ratifikálták. Ez annak következménye volt, hogy a (többnyire kényszer hatása alatt kötött) békeszerződések után is az Egyesült Államok bizonyos területeit indiánok birtokolták. Ezeket a területeket felparcellázták, és az így létrejövő parcellákat nevezték rezervátumoknak. A fogalom fennmaradt az után is, hogy a szövetségi kormány áttért arra a gyakorlatra, hogy szállásterületükről elmozdított törzseket kényszerítsen olyan területekre, amihez nem volt történelmi kötődésük. Napjainkban az indiánok szűk többsége a rezervátumokon kívül él, többnyire olyan nyugati nagyvárosokban, mint Phoenix, vagy Los Angeles. (hu)
|
