| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben az ingerszegénység (vagy ingerszegénység érve, angolul: poverty of the stimulus) azt az állítást jelöli, hogy a természetes nyelvek nyelvtana nem megtanulható a nyelvet tanuló gyermekek számára abból a korlátozott információból melyhez hozzáférnek, ezért a nyelvtani tudás alapjait valamilyen veleszületett nyelvi kapacitás kell, hogy képezze. Így a nyelvelsajátítás empricista elméleteivel szembeni érvként, a nyelvi innátizmust alátámasztásaként szokták értelmezni.Az innátisták fő állítása, hogy az emberek olyan adaptációkkal bírnak veleszületetten, melyek megalapozzák, és korlátozzák azon kompetenciájukat, hogy különböző természetes nyelveket el tudjanak sajátítani a kognitív fejlődésük, nyelvi érésük, valamint tanulásuk során. Az innátizmussal szembeni konstruktivista elméletek általában nem fogadják el az ingerszegénység érvét – többnyire azt feltételezik, hogy a nyelvi kompetenciát a gyerekek valamilyen funkcionális eloszláselemzés segítségével tanulják meg. (hu)
- A nyelvészetben az ingerszegénység (vagy ingerszegénység érve, angolul: poverty of the stimulus) azt az állítást jelöli, hogy a természetes nyelvek nyelvtana nem megtanulható a nyelvet tanuló gyermekek számára abból a korlátozott információból melyhez hozzáférnek, ezért a nyelvtani tudás alapjait valamilyen veleszületett nyelvi kapacitás kell, hogy képezze. Így a nyelvelsajátítás empricista elméleteivel szembeni érvként, a nyelvi innátizmust alátámasztásaként szokták értelmezni.Az innátisták fő állítása, hogy az emberek olyan adaptációkkal bírnak veleszületetten, melyek megalapozzák, és korlátozzák azon kompetenciájukat, hogy különböző természetes nyelveket el tudjanak sajátítani a kognitív fejlődésük, nyelvi érésük, valamint tanulásuk során. Az innátizmussal szembeni konstruktivista elméletek általában nem fogadják el az ingerszegénység érvét – többnyire azt feltételezik, hogy a nyelvi kompetenciát a gyerekek valamilyen funkcionális eloszláselemzés segítségével tanulják meg. (hu)
|
