| dbo:abstract
|
- Az integrálógömb vagy Ulbricht-gömb egy optikai eszköz. Fő eleme egy gömb alakú üreg, melynek belsejét jellemzően egy fehér, diffúz módon reflektáló anyagból (pl. teflonból) alakítják ki. A gömbön általában kis be- és kilépő nyílásokat alakítanak ki, melyeken fénynyaláb léphet át. A gömb belsejébe egy nyílásán át irányított fénynyaláb a belső felületen szóródva többszöri visszaverődés után hagyja el a gömböt. Az eszköz egy kilépő ablakához általában fénydetektort helyeznek. Az integrálógömbnek alapvetően háromféle hatása van, mely az alkalmazásainak is az alapja:
* Belső felületének diffúz módon reflektáló jellege miatt a megvilágító fény térbeli különbségeit elfedi. Így például egy térben változó fényforrás térben homogénebb eloszlású nyalábbá alakítható.
* A többszöri visszaverődés, illetve annak statisztikus jellege miatt a kilépő nyílásokon megjelenő nyaláb időben széthúzódik, időtartama hosszabb lesz.
* Ha a veszteségektől eltekintünk, a kilépő nyalábok összes energiája meg fog egyezni a belépő nyalábéval, viszont ezek teljesítményének időbeli eloszlása más lesz. Az eszköz radiometriai alkalmazását R. Ulbricht javasolta 1900-ban, amely a gyakorlatban hamar átvette az aprólékos és időigényes munkát igénylő helyét a fényforrások vizsgálatában. Az integrálógömb egy változatának tekinthető, kocka alakú optikai integráló eszköz elvi leírását először W. E. Sumpner adta meg 1910-ben. (hu)
- Az integrálógömb vagy Ulbricht-gömb egy optikai eszköz. Fő eleme egy gömb alakú üreg, melynek belsejét jellemzően egy fehér, diffúz módon reflektáló anyagból (pl. teflonból) alakítják ki. A gömbön általában kis be- és kilépő nyílásokat alakítanak ki, melyeken fénynyaláb léphet át. A gömb belsejébe egy nyílásán át irányított fénynyaláb a belső felületen szóródva többszöri visszaverődés után hagyja el a gömböt. Az eszköz egy kilépő ablakához általában fénydetektort helyeznek. Az integrálógömbnek alapvetően háromféle hatása van, mely az alkalmazásainak is az alapja:
* Belső felületének diffúz módon reflektáló jellege miatt a megvilágító fény térbeli különbségeit elfedi. Így például egy térben változó fényforrás térben homogénebb eloszlású nyalábbá alakítható.
* A többszöri visszaverődés, illetve annak statisztikus jellege miatt a kilépő nyílásokon megjelenő nyaláb időben széthúzódik, időtartama hosszabb lesz.
* Ha a veszteségektől eltekintünk, a kilépő nyalábok összes energiája meg fog egyezni a belépő nyalábéval, viszont ezek teljesítményének időbeli eloszlása más lesz. Az eszköz radiometriai alkalmazását R. Ulbricht javasolta 1900-ban, amely a gyakorlatban hamar átvette az aprólékos és időigényes munkát igénylő helyét a fényforrások vizsgálatában. Az integrálógömb egy változatának tekinthető, kocka alakú optikai integráló eszköz elvi leírását először W. E. Sumpner adta meg 1910-ben. (hu)
|
