| dbo:abstract
|
- Az interkulturálisérzékenység-fejlesztési modell (Development Model of Intercultural Sensitivity) szellemi terméke. Ebben az értelemben kultúraként nem csak a nemzeti kultúrákat értelmezhetjük, hanem a nemi, életkori, szakmai stb. vonalon megjelenőket is. A modell az hat szintjét különbözteti meg: 1.
* Tagadás: Nem ismerjük el, hogy a másik kultúrája a mienktől eltér. 2.
* Védekezés: Észleljük a különbséget, de ez védekezést vált ki belőlünk. Sztereotípiákban gondolkozunk, amiket háromféleképp is alkalmazni tudunk: 3.
* Lenézés: Lenézzük a másik kultúrát. 4.
* Felsőbbrendűség: Magasabb rendűként értékeljük a saját kultúránkat. 5.
* Önlebecsülés: Ez a másik véglet: hasraesünk a másiktól, rosszabbnak ítéljük a sajátunkat. 6.
* Minimalizálás: Érzékeljük a különbségeket, de a jelentőségét nem ismerjük el. „Végtére is mind ugyanolyanok vagyunk.” 7.
* Elfogadás: Tiszteletben tartjuk a másik értékeit. 8.
* Alkalmazkodás: Felismerjük a többféle kulturális megközelítésben rejlő lehetőségeket. Két fokozata: 9.
* Empátia: Bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe. 10.
* Pluralizmus: Otthonosan mozgunk a kultúrában. 11.
* Integráció: Aktív résztvevőivé tudunk válni a másik kultúrájának, a dolgokat több kulturális perspektívából is meg tudjuk vizsgálni. Egy bizonyos szintjén már egyik kultúrát sem érezzük igazán a sajátunknak. Az első három szint az etnocentrizmusé. Ebben az állapotban az egyén vagy felismeri a kultúrákból adódó különbségeket, vagy nem, de mindenképp a maga értékrendjét tartja mérvadónak, a másikat próbálja a maga kultúrájához igazítani. A másik három szint viszont már az etnorelativizmus tere: az ember megérti, hogy a másik kultúrája a magáéval egyenrangú, és a sajátját is viszonylagosan kezeli. A kulturális eltérésekből adódó problémák kezelésére már nem csak a másik, hanem a saját viselkedésének megváltoztatásán is gondolkozik. (hu)
- Az interkulturálisérzékenység-fejlesztési modell (Development Model of Intercultural Sensitivity) szellemi terméke. Ebben az értelemben kultúraként nem csak a nemzeti kultúrákat értelmezhetjük, hanem a nemi, életkori, szakmai stb. vonalon megjelenőket is. A modell az hat szintjét különbözteti meg: 1.
* Tagadás: Nem ismerjük el, hogy a másik kultúrája a mienktől eltér. 2.
* Védekezés: Észleljük a különbséget, de ez védekezést vált ki belőlünk. Sztereotípiákban gondolkozunk, amiket háromféleképp is alkalmazni tudunk: 3.
* Lenézés: Lenézzük a másik kultúrát. 4.
* Felsőbbrendűség: Magasabb rendűként értékeljük a saját kultúránkat. 5.
* Önlebecsülés: Ez a másik véglet: hasraesünk a másiktól, rosszabbnak ítéljük a sajátunkat. 6.
* Minimalizálás: Érzékeljük a különbségeket, de a jelentőségét nem ismerjük el. „Végtére is mind ugyanolyanok vagyunk.” 7.
* Elfogadás: Tiszteletben tartjuk a másik értékeit. 8.
* Alkalmazkodás: Felismerjük a többféle kulturális megközelítésben rejlő lehetőségeket. Két fokozata: 9.
* Empátia: Bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe. 10.
* Pluralizmus: Otthonosan mozgunk a kultúrában. 11.
* Integráció: Aktív résztvevőivé tudunk válni a másik kultúrájának, a dolgokat több kulturális perspektívából is meg tudjuk vizsgálni. Egy bizonyos szintjén már egyik kultúrát sem érezzük igazán a sajátunknak. Az első három szint az etnocentrizmusé. Ebben az állapotban az egyén vagy felismeri a kultúrákból adódó különbségeket, vagy nem, de mindenképp a maga értékrendjét tartja mérvadónak, a másikat próbálja a maga kultúrájához igazítani. A másik három szint viszont már az etnorelativizmus tere: az ember megérti, hogy a másik kultúrája a magáéval egyenrangú, és a sajátját is viszonylagosan kezeli. A kulturális eltérésekből adódó problémák kezelésére már nem csak a másik, hanem a saját viselkedésének megváltoztatásán is gondolkozik. (hu)
|
