| dbo:abstract
|
- Az iraki háború egy nyolc évig elhúzódó fegyveres konfliktus volt, amely 2003-ban kezdődött az Egyesült Államok által irányított katonai koalíció által Irakba indított invázióval, amely megdöntötte Szaddám Huszein kormányát és kaotikus helyzetet idézett elő az országban. A konfliktus a következő évtized nagy részében folytatódott, mivel felkelés tört ki a megszálló erők és az invázió után újonnan megalakult iraki kormány ellen. A konfliktus első három-négy évében becslések szerint 151 000–600 000 iraki halhatott meg. 2011-ben hivatalosan az amerikai csapatokat teljesen kivonták, de amerikai katonák tovább állomásoztak Irakban, a legtöbbet a szíriai polgárháború kirobbanása után újból aktivizálták. Az invázió a nemzetközi terrorizmus és annak támogatói elleni háború részeként lett meghirdetve, George W. Bush amerikai elnök elnöklése alatt, körülbelül másfél évvel a szeptember 11-i terrorista támadások után. 2002 októberében a Kongresszus felhatalmazta Bush elnököt arra, hogy katonai akciót indítson Irak ellen. Az iraki háború 2003. március 20-án kezdődött, amikor az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és több szövetséges csatlakozásával, „sokkoló és félelmetes” bombázást indított. A kormányt támogató iraki haderőket gyorsan legyőzték, amikor az Egyesült Államok vezette koalíciós haderő végighaladt az országon. Az invázió a baaszista kormány összeomlásához vezetett; Szaddamot ugyanazon év decemberében a "Vörös hajnal" művelet keretei között fogták el, és három évvel később egy katonai bíróság halálra ítélte és kivégezte. Szaddam elhalálozását és a megszállás rossz irányítását követő hatalmi vákuum azonban vallási ellentétet szított a síita és a szunnita iszlám között, valamint hosszadalmas fegyveres ellenállást váltott ki az Egyesült Államok és a koalíciós erők ellen. Számos erőszakos lázadó csoportot támogatott Irán és az al-Kaida Irakban. Az Egyesült Államok 2007-ben a katonai csapatainak megnövelésével válaszolt, ezzel mintegy 170 000 katonát vezényelve Irakba. A csapatok növekedése nagyobb biztonságot adott Irak kormányának és az új iraki hadseregnek, ami így sikeres volt. Barack Obama elnök vezetése alatt az USA iraki háborúban való részvételének felszámolása felgyorsult. Az USA 2011 decemberéig hivatalosan kivonta minden ott állomásozó katonai csapatát Irak területéről. A Bush-kormányzat a háború indokolását elsősorban arra az állításra alapozta, hogy Irak, (amelyet az USA az 1990–1991 Öbölháború óta ellenségnek tekintett), állítólag tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, és hogy az iraki kormány fenyegetést jelent az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Néhány amerikai tisztviselő tévesen vádolta Szaddam Huszeint az al-Kaida támogatásával, míg mások megemlítették az elnyomó diktatúra megszüntetésének és a demokrácia iraki néphez való eljuttatásának vágyát. Egy 2004-ben, a szeptember 11-i bizottság által közzétett nyilatkozat szerint nincs bizonyíték arra, hogy Szaddam Husszein kormánya és az al-Kaida együttműködött volna egymással. Irakban soha nem találtak tömegpusztító fegyvereket vagy tömegpusztító fegyverek előállítására szolgáló létesítményeket. Ez azért lényeges, mert a Bush-adminisztráció tisztviselői számos állítást említettek meg a Szaddám Huszein és az Al-Kaida állítólagos kapcsolatról és a tömegpusztító fegyverekről, amelyek vázlatos bizonyítékokon alapultak és amelyeket hírszerzési tisztviselők is megerősítettek. Az Egyesült Államok iraki háború előtti hírszerzéseinek indokolása súlyos kritikával szembesült mind hazai, mind nemzetközi szinten. A háború megindításáról szóló brit nyomozást, a Chilcot-jelentést 2016-ban tették közzé, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy szükség lehetett katonai fellépésre, ám akkor nem ez volt a legvégső lehetőség, és hogy az Egyesült Államok által indított invázió Irakot sújtó következményeit alábecsülte. Az invázió következményeként Irakban 2005-ben többpárti választásokat tartottak. 2006-ban Núri el-Máliki lett miniszterelnök és 2014-ig maradt hivatalban. Az el-Máliki-kormány olyan politikát folytatott, ami miatt széles körben úgy vélték, hogy az ország szunnita kisebbsége veszélybe került ami egyre növekvő vallási feszültségeket kreált. 2014 nyarán az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) katonai támadást indított Irak északi részén, és az elfoglalt területet iszlám kalifátussá nyilvánította ki, ami egy újabb katonai beavatkozást eredményezett az Egyesült Államok és szövetségesei részéről. Az invázió következményeként fontos megemlíteni, hogy Irakban a mai napig is vannak terrorista merényletek, a közbiztonság kaotikus állapotban van, és a terrorizmus teljesen áthatja az országot. (hu)
- Az iraki háború egy nyolc évig elhúzódó fegyveres konfliktus volt, amely 2003-ban kezdődött az Egyesült Államok által irányított katonai koalíció által Irakba indított invázióval, amely megdöntötte Szaddám Huszein kormányát és kaotikus helyzetet idézett elő az országban. A konfliktus a következő évtized nagy részében folytatódott, mivel felkelés tört ki a megszálló erők és az invázió után újonnan megalakult iraki kormány ellen. A konfliktus első három-négy évében becslések szerint 151 000–600 000 iraki halhatott meg. 2011-ben hivatalosan az amerikai csapatokat teljesen kivonták, de amerikai katonák tovább állomásoztak Irakban, a legtöbbet a szíriai polgárháború kirobbanása után újból aktivizálták. Az invázió a nemzetközi terrorizmus és annak támogatói elleni háború részeként lett meghirdetve, George W. Bush amerikai elnök elnöklése alatt, körülbelül másfél évvel a szeptember 11-i terrorista támadások után. 2002 októberében a Kongresszus felhatalmazta Bush elnököt arra, hogy katonai akciót indítson Irak ellen. Az iraki háború 2003. március 20-án kezdődött, amikor az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és több szövetséges csatlakozásával, „sokkoló és félelmetes” bombázást indított. A kormányt támogató iraki haderőket gyorsan legyőzték, amikor az Egyesült Államok vezette koalíciós haderő végighaladt az országon. Az invázió a baaszista kormány összeomlásához vezetett; Szaddamot ugyanazon év decemberében a "Vörös hajnal" művelet keretei között fogták el, és három évvel később egy katonai bíróság halálra ítélte és kivégezte. Szaddam elhalálozását és a megszállás rossz irányítását követő hatalmi vákuum azonban vallási ellentétet szított a síita és a szunnita iszlám között, valamint hosszadalmas fegyveres ellenállást váltott ki az Egyesült Államok és a koalíciós erők ellen. Számos erőszakos lázadó csoportot támogatott Irán és az al-Kaida Irakban. Az Egyesült Államok 2007-ben a katonai csapatainak megnövelésével válaszolt, ezzel mintegy 170 000 katonát vezényelve Irakba. A csapatok növekedése nagyobb biztonságot adott Irak kormányának és az új iraki hadseregnek, ami így sikeres volt. Barack Obama elnök vezetése alatt az USA iraki háborúban való részvételének felszámolása felgyorsult. Az USA 2011 decemberéig hivatalosan kivonta minden ott állomásozó katonai csapatát Irak területéről. A Bush-kormányzat a háború indokolását elsősorban arra az állításra alapozta, hogy Irak, (amelyet az USA az 1990–1991 Öbölháború óta ellenségnek tekintett), állítólag tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, és hogy az iraki kormány fenyegetést jelent az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Néhány amerikai tisztviselő tévesen vádolta Szaddam Huszeint az al-Kaida támogatásával, míg mások megemlítették az elnyomó diktatúra megszüntetésének és a demokrácia iraki néphez való eljuttatásának vágyát. Egy 2004-ben, a szeptember 11-i bizottság által közzétett nyilatkozat szerint nincs bizonyíték arra, hogy Szaddam Husszein kormánya és az al-Kaida együttműködött volna egymással. Irakban soha nem találtak tömegpusztító fegyvereket vagy tömegpusztító fegyverek előállítására szolgáló létesítményeket. Ez azért lényeges, mert a Bush-adminisztráció tisztviselői számos állítást említettek meg a Szaddám Huszein és az Al-Kaida állítólagos kapcsolatról és a tömegpusztító fegyverekről, amelyek vázlatos bizonyítékokon alapultak és amelyeket hírszerzési tisztviselők is megerősítettek. Az Egyesült Államok iraki háború előtti hírszerzéseinek indokolása súlyos kritikával szembesült mind hazai, mind nemzetközi szinten. A háború megindításáról szóló brit nyomozást, a Chilcot-jelentést 2016-ban tették közzé, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy szükség lehetett katonai fellépésre, ám akkor nem ez volt a legvégső lehetőség, és hogy az Egyesült Államok által indított invázió Irakot sújtó következményeit alábecsülte. Az invázió következményeként Irakban 2005-ben többpárti választásokat tartottak. 2006-ban Núri el-Máliki lett miniszterelnök és 2014-ig maradt hivatalban. Az el-Máliki-kormány olyan politikát folytatott, ami miatt széles körben úgy vélték, hogy az ország szunnita kisebbsége veszélybe került ami egyre növekvő vallási feszültségeket kreált. 2014 nyarán az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) katonai támadást indított Irak északi részén, és az elfoglalt területet iszlám kalifátussá nyilvánította ki, ami egy újabb katonai beavatkozást eredményezett az Egyesült Államok és szövetségesei részéről. Az invázió következményeként fontos megemlíteni, hogy Irakban a mai napig is vannak terrorista merényletek, a közbiztonság kaotikus állapotban van, és a terrorizmus teljesen áthatja az országot. (hu)
|
