| dbo:abstract
|
- Az ispotály (görögül xenodocheion, latinul hospitale pietatis vagy refrigerium pauperum) a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fenntartott intézmény. Az elnevezés a német Spital átvételével került a magyar nyelvbe, ami kórház, aggok menhelye jelentésű. A keresztény kolostorokban eleinte nem a betegek számára létesítettek menedékhelyeket, hanem az elesettek, nyomorultak, magatehetetlen öregek számára. A hospitium szó jelentése vendéglátás, vendégszoba, ebből lett később a betegeket befogadó és gyógyító hospitál, ispotály. Az orvosi teendőket kezdetben a szerzetesek látták el, a későbbiekben azonban mind több világi orvos dolgozott a kolostori ispotályokban, ahová eleinte kizárólag idült betegeket vettek fel. A gyógyító helyet jelentő intézmény új elnevezésére a kórház szavunkat, szóösszetétellel a nyelvújítás korában alkották az ispotály elnevezés helyett. A középkori Magyar Királyság területére települő szerzetesek azonnal megkezdték karitatív tevékenységüket és a betegek gyógyítását. Kolostoraikban betegszobákat, fürdőket alakítottak ki, amelyekből később ispotályok váltak. Általában „keresztesek”-nek, „cruciferi”-nek hívták azokat, akik ruházatukon keresztet viseltek, és valamilyen ispotályos rendnek volt a tagja, amelynek a rendházához ispotály (domus hospitalis) tartozott. Az első orvosok a bencések voltak, akik számára a regula írta elő a betegek ápolását („cura infirmorum"). Kezdetben leginkább a Benedek-rendiek és (Szent Antal-rend), majd a johanniták, a lazaristák (Szent Lázár Lovagrend), de később egyéb betegápoló szerzetesrendek is, mint a ciszterciek, premontreiek, ágoston-rendiek, pálosok, domonkos-rendiek, minoriták, ferencesek, a szanitárius apácák (vagyis egészségügyi segédápoló apácák), a klarisszák és katarinisták is végeztek irgalmassági cselekedetnek számító betegápolási feladatokat. A Verescsillagos Keresztes Ispotályosok Rendjét 1723-ban fogadták be Magyarországon, ettől kezdve szerezhetett birtokokat a bethlemita lovagrend, azonban tagjai soha nem váltak magyarrá. Az ispotályos rend Pozsonyban kórházat és szegényházat nyitott. (hu)
- Az ispotály (görögül xenodocheion, latinul hospitale pietatis vagy refrigerium pauperum) a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fenntartott intézmény. Az elnevezés a német Spital átvételével került a magyar nyelvbe, ami kórház, aggok menhelye jelentésű. A keresztény kolostorokban eleinte nem a betegek számára létesítettek menedékhelyeket, hanem az elesettek, nyomorultak, magatehetetlen öregek számára. A hospitium szó jelentése vendéglátás, vendégszoba, ebből lett később a betegeket befogadó és gyógyító hospitál, ispotály. Az orvosi teendőket kezdetben a szerzetesek látták el, a későbbiekben azonban mind több világi orvos dolgozott a kolostori ispotályokban, ahová eleinte kizárólag idült betegeket vettek fel. A gyógyító helyet jelentő intézmény új elnevezésére a kórház szavunkat, szóösszetétellel a nyelvújítás korában alkották az ispotály elnevezés helyett. A középkori Magyar Királyság területére települő szerzetesek azonnal megkezdték karitatív tevékenységüket és a betegek gyógyítását. Kolostoraikban betegszobákat, fürdőket alakítottak ki, amelyekből később ispotályok váltak. Általában „keresztesek”-nek, „cruciferi”-nek hívták azokat, akik ruházatukon keresztet viseltek, és valamilyen ispotályos rendnek volt a tagja, amelynek a rendházához ispotály (domus hospitalis) tartozott. Az első orvosok a bencések voltak, akik számára a regula írta elő a betegek ápolását („cura infirmorum"). Kezdetben leginkább a Benedek-rendiek és (Szent Antal-rend), majd a johanniták, a lazaristák (Szent Lázár Lovagrend), de később egyéb betegápoló szerzetesrendek is, mint a ciszterciek, premontreiek, ágoston-rendiek, pálosok, domonkos-rendiek, minoriták, ferencesek, a szanitárius apácák (vagyis egészségügyi segédápoló apácák), a klarisszák és katarinisták is végeztek irgalmassági cselekedetnek számító betegápolási feladatokat. A Verescsillagos Keresztes Ispotályosok Rendjét 1723-ban fogadták be Magyarországon, ettől kezdve szerezhetett birtokokat a bethlemita lovagrend, azonban tagjai soha nem váltak magyarrá. Az ispotályos rend Pozsonyban kórházat és szegényházat nyitott. (hu)
|
