| dbo:abstract
|
- Az Istár alvilágjárása címen ismert akkád mitikus eposz Istár alvilági útjáról és visszatéréséről szól. A sumerek között rendkívül népszerű uruki eposzok egyikének, az Innin alvilágjárása címűnek fordítása és átdolgozása. Az eredeti akkád átdolgozás nem ismert, az „első asszír verzió” néhány töredéke a legrégebbi ismert példánya. I. Tukulti-apil-ésarra könyvtárából kerültek elő. Assur-bán-apli könyvtárában más átdolgozást találtak, ez a „második asszír verzió”, ez egyben mutatja, hogy legalább az újasszír kor végéig ismert és népszerű költemény volt. A hatalmától és ékességeitől, sőt ruhájától is megfosztott termékenységistennő alvilági kalandja egyértelműen az évszakváltásokhoz köthető mítoszok körébe tartozik. Az újasszír korban már kiforrott, terjedelmes elbeszélés olvasható az Alvilágról. A mítosz ekkorra eltávolodott az eredeti mondanivalótól, még a sumer változatban jelentős szerepet játszó Dumuzi akkád megfelelője, Tammúz is csak érintőleges kapcsolatban van a cselekménnyel. A mítosz kezdete: Istar, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához,a sötétség kapujához siet nagy igyekezettel.A sötétség háza felé, Irkalla hajléka felésiet Istár istenasszony, Nannar tűzvérű leánya.A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott mégsenki soha, benne-élő; a sötétség útját járva,melyről nincsen visszatérés…A sötétség háza felé, melynek vakond-féle néperégen elszokott a fénytől. Földet és agyagot eszneklenn a fény-nem-járta mélyben, ember-nem-járta sötétben,dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré,fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset,por lepi az ajtó zárát… Ebben a műben Ereskigal Istár nővéreként tűnik fel, aki azt hiszi, Istár alviláglátogatása a hatalmának végét jelenti. Ezért parancsolja meg a kapuőröknek, hogy halott halandóként bánjanak vele. A hét kapun viszont a halandók csak úgy juthatnak át, ha megajándékozzák az őröket. Az utolsó kapuőrnek már csak a szeméremkendő maradt, így Istár meztelenül állt nővére elé. Istár nem tudja, miért történt vele mindez, de Ereskigal magyarázat helyett Namtar felügyelete alatt bezáratja. Éa beavatkozása a Nergal és Ereskigal történethez hasonló, ahol szintén az Alvilágba látogató isten elcsábítja Ereskigalt. Itt hódította meg, Ereskigal valóban beleszeretett Aszúsu-námirba, ám rájött, mit akar, ezért megátkozta. Ekkor tűnik fel Tammúz, aki Orpheuszként zenélve, táncosnőkkel együtt érkezett. A zenétől megnyugvó Ereskigal végül elengedte Istárt, aki visszament a felszínre, miközben ruhadarabjait is egyenként visszakapta. Ez a motívum az isteni erő visszaszerzésé jelképezi. Ezzel "följutott a fényre". (hu)
- Az Istár alvilágjárása címen ismert akkád mitikus eposz Istár alvilági útjáról és visszatéréséről szól. A sumerek között rendkívül népszerű uruki eposzok egyikének, az Innin alvilágjárása címűnek fordítása és átdolgozása. Az eredeti akkád átdolgozás nem ismert, az „első asszír verzió” néhány töredéke a legrégebbi ismert példánya. I. Tukulti-apil-ésarra könyvtárából kerültek elő. Assur-bán-apli könyvtárában más átdolgozást találtak, ez a „második asszír verzió”, ez egyben mutatja, hogy legalább az újasszír kor végéig ismert és népszerű költemény volt. A hatalmától és ékességeitől, sőt ruhájától is megfosztott termékenységistennő alvilági kalandja egyértelműen az évszakváltásokhoz köthető mítoszok körébe tartozik. Az újasszír korban már kiforrott, terjedelmes elbeszélés olvasható az Alvilágról. A mítosz ekkorra eltávolodott az eredeti mondanivalótól, még a sumer változatban jelentős szerepet játszó Dumuzi akkád megfelelője, Tammúz is csak érintőleges kapcsolatban van a cselekménnyel. A mítosz kezdete: Istar, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához,a sötétség kapujához siet nagy igyekezettel.A sötétség háza felé, Irkalla hajléka felésiet Istár istenasszony, Nannar tűzvérű leánya.A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott mégsenki soha, benne-élő; a sötétség útját járva,melyről nincsen visszatérés…A sötétség háza felé, melynek vakond-féle néperégen elszokott a fénytől. Földet és agyagot eszneklenn a fény-nem-járta mélyben, ember-nem-járta sötétben,dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré,fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset,por lepi az ajtó zárát… Ebben a műben Ereskigal Istár nővéreként tűnik fel, aki azt hiszi, Istár alviláglátogatása a hatalmának végét jelenti. Ezért parancsolja meg a kapuőröknek, hogy halott halandóként bánjanak vele. A hét kapun viszont a halandók csak úgy juthatnak át, ha megajándékozzák az őröket. Az utolsó kapuőrnek már csak a szeméremkendő maradt, így Istár meztelenül állt nővére elé. Istár nem tudja, miért történt vele mindez, de Ereskigal magyarázat helyett Namtar felügyelete alatt bezáratja. Éa beavatkozása a Nergal és Ereskigal történethez hasonló, ahol szintén az Alvilágba látogató isten elcsábítja Ereskigalt. Itt hódította meg, Ereskigal valóban beleszeretett Aszúsu-námirba, ám rájött, mit akar, ezért megátkozta. Ekkor tűnik fel Tammúz, aki Orpheuszként zenélve, táncosnőkkel együtt érkezett. A zenétől megnyugvó Ereskigal végül elengedte Istárt, aki visszament a felszínre, miközben ruhadarabjait is egyenként visszakapta. Ez a motívum az isteni erő visszaszerzésé jelképezi. Ezzel "följutott a fényre". (hu)
|
