| dbo:abstract
|
- Az ókori Róma városában a Capitolium legfőbb nevezetessége volt Iuppiter temploma vagy Iuppiter Optimus Maximus Capitolinus temploma, a mai Via del Tempio del Giovén, a Capitoliumon. A templomot Iuppiter Tonansnak szentelték, a mennydörgőnek, ami a pontos fordítása a templomban is olvasható görög Zeusz Bróntosz kifejezésnek. Alapítása a hagyomány szerint a Tarquiniusok idején, befejezése azonban a köztársaság első éveiben, consul alatt, kb. i. e. 509-ben történt. Alapfalait 1865-ben, illetve 1876-ban találták meg a Caffarelli-család palotája és kertje helyén. Ezen kutatások szerint a templom négyszögletes, görögös jellegű épület volt. Méretei: 177 római láb (52,5 méter) széles és 200 láb hosszú, így nagyságra megközelítette a Panheont. Az épület, melyet oldalt egy sor, elöl három sor oszlop vett körül, három párhuzamos hajóra volt osztva, középen Iuppiter, kétoldalt Minerva és Iuno Regina szobraival. Iuppitert az itt felállított szobor a triumfálók ruhájában ábrázolta (bíbortóga, pálmaágakkal és győzelmi istenasszonyalakokkal hímzett tunika). A pódium maradványaira a Museo Nuovo egyik szárnya épült rá. A Dél felé néző hármas cella előtt három sorban 6–6 dór oszlop állott széles közökkel (araeostylus), oldala is hat oszlopot mutatott, hármat az oszlopsorokból és hármat a cella fala mellett. Dinoysius Halicarnassensis részletesen leírja a templom méreteit és beosztását; e leírásból, az alapzatnak 1865-ben és azóta megtalált maradványaiból és ókori képekből (különösen érmeken) elég határozott képét lehet összeállítani a templomnak úgy a legrégibb alakjairól, mint későbbi újjáépítéseiről. (hu)
- Az ókori Róma városában a Capitolium legfőbb nevezetessége volt Iuppiter temploma vagy Iuppiter Optimus Maximus Capitolinus temploma, a mai Via del Tempio del Giovén, a Capitoliumon. A templomot Iuppiter Tonansnak szentelték, a mennydörgőnek, ami a pontos fordítása a templomban is olvasható görög Zeusz Bróntosz kifejezésnek. Alapítása a hagyomány szerint a Tarquiniusok idején, befejezése azonban a köztársaság első éveiben, consul alatt, kb. i. e. 509-ben történt. Alapfalait 1865-ben, illetve 1876-ban találták meg a Caffarelli-család palotája és kertje helyén. Ezen kutatások szerint a templom négyszögletes, görögös jellegű épület volt. Méretei: 177 római láb (52,5 méter) széles és 200 láb hosszú, így nagyságra megközelítette a Panheont. Az épület, melyet oldalt egy sor, elöl három sor oszlop vett körül, három párhuzamos hajóra volt osztva, középen Iuppiter, kétoldalt Minerva és Iuno Regina szobraival. Iuppitert az itt felállított szobor a triumfálók ruhájában ábrázolta (bíbortóga, pálmaágakkal és győzelmi istenasszonyalakokkal hímzett tunika). A pódium maradványaira a Museo Nuovo egyik szárnya épült rá. A Dél felé néző hármas cella előtt három sorban 6–6 dór oszlop állott széles közökkel (araeostylus), oldala is hat oszlopot mutatott, hármat az oszlopsorokból és hármat a cella fala mellett. Dinoysius Halicarnassensis részletesen leírja a templom méreteit és beosztását; e leírásból, az alapzatnak 1865-ben és azóta megtalált maradványaiból és ókori képekből (különösen érmeken) elég határozott képét lehet összeállítani a templomnak úgy a legrégibb alakjairól, mint későbbi újjáépítéseiről. (hu)
|
