| dbo:abstract
|
- Az Ivcsenko AI–14 (oroszul: АИ–14) a Szovjetunióban kifejlesztett kilenchengeres, egykoszorús, léghűtéses csillagmotor. A motort az vezetése alatt álló, zaporizzsjai OKB–478 tervezőirodában fejlesztették ki 1948-ban, eredetileg az An–14 repülőgép számára. A motor főkonstruktőre I. M. Vegyenyejev volt. Tervezése során az M–48 és M–49 kísérleti motorokkal szerzett tapasztalatokból indultak ki. Az alapváltozat 176 kW (240 LE) teljesítményű volt. Sorozatgyártása a Voronyezsi Gépgyárban folyt. A legelterjedtebb változata a reduktorral ellátott 194 kW (260 LE) teljesítményű AI–14R, amelyet 1950 decemberétől gyártottak. Az An–14-en kívül a Jak–12 és a Jak–18 repülőgépeken alkalmazták, tipikusan kéttollú légcsavarral. A motorokon sűrített levegős indítást alkalmaztak. Helikopterekhez szánt változatát is kialakították, az AI–14V és növelt teljesítményű változatát, az AI–14VF-t a -be és a Ka–18-ban építették. A merevszárnyú gépekhez készített változatoktól eltérően ezek saját hűtőventilátorral rendelkeztek. A Szovjetunión kívül Lengyelországban és Kínában licenc alapján gyártják még napjainkban. Lengyelországban a WSK PZL-Kalisz vállalatnál 1956-ban indult el az AI–14R sorozatgyártása, amely az AI–14RA típusjelet kapta. A lengyel gyártású motorokat a PZL–101 Gawron és PZL–104 Wilga repülőgépeken alkalmazzák. Csehszlovákiában Avia M462 típusjelzéssel gyártották és a Z–37 Čmelák mezőgazdasági repülőgépen alkalmazták. Kínában Housai HS–6 típusnévvel gyártják és a Jak–18 kínai másolatán, a Nanchung CJ–6 gyakorló repülőgépen alkalmazzák. A kínai változat teljesítménye 212 kW (285 LE). A motort Vegyenyejev továbbfejlesztette és modernizálta, és az így kialakított, feltöltővel ellátott AI–14RF változat maximális teljesítménye már elérte a 224 kW-ot (300 LE), ez szolgált alapul a Vegyenyejev M–14 motorcsaládhoz. (hu)
- Az Ivcsenko AI–14 (oroszul: АИ–14) a Szovjetunióban kifejlesztett kilenchengeres, egykoszorús, léghűtéses csillagmotor. A motort az vezetése alatt álló, zaporizzsjai OKB–478 tervezőirodában fejlesztették ki 1948-ban, eredetileg az An–14 repülőgép számára. A motor főkonstruktőre I. M. Vegyenyejev volt. Tervezése során az M–48 és M–49 kísérleti motorokkal szerzett tapasztalatokból indultak ki. Az alapváltozat 176 kW (240 LE) teljesítményű volt. Sorozatgyártása a Voronyezsi Gépgyárban folyt. A legelterjedtebb változata a reduktorral ellátott 194 kW (260 LE) teljesítményű AI–14R, amelyet 1950 decemberétől gyártottak. Az An–14-en kívül a Jak–12 és a Jak–18 repülőgépeken alkalmazták, tipikusan kéttollú légcsavarral. A motorokon sűrített levegős indítást alkalmaztak. Helikopterekhez szánt változatát is kialakították, az AI–14V és növelt teljesítményű változatát, az AI–14VF-t a -be és a Ka–18-ban építették. A merevszárnyú gépekhez készített változatoktól eltérően ezek saját hűtőventilátorral rendelkeztek. A Szovjetunión kívül Lengyelországban és Kínában licenc alapján gyártják még napjainkban. Lengyelországban a WSK PZL-Kalisz vállalatnál 1956-ban indult el az AI–14R sorozatgyártása, amely az AI–14RA típusjelet kapta. A lengyel gyártású motorokat a PZL–101 Gawron és PZL–104 Wilga repülőgépeken alkalmazzák. Csehszlovákiában Avia M462 típusjelzéssel gyártották és a Z–37 Čmelák mezőgazdasági repülőgépen alkalmazták. Kínában Housai HS–6 típusnévvel gyártják és a Jak–18 kínai másolatán, a Nanchung CJ–6 gyakorló repülőgépen alkalmazzák. A kínai változat teljesítménye 212 kW (285 LE). A motort Vegyenyejev továbbfejlesztette és modernizálta, és az így kialakított, feltöltővel ellátott AI–14RF változat maximális teljesítménye már elérte a 224 kW-ot (300 LE), ez szolgált alapul a Vegyenyejev M–14 motorcsaládhoz. (hu)
|
