| dbo:abstract
|
- John Edward Thompson "Jackie" Milburn , angol válogatott labdarúgó, aki pályafutása nagy részét a Newcastle United csapatában töltötte, majd négy idényt a Linfield gárdájában is játszott. Különösen a Wor Jackie becenévvel illették, főként a North East England régióban, az Our Jackie geordiai nyelvjárás kiejtésének szóváltozata miatt, továbbá az első világháborúból adódóan (First World Wor). Milburn Jack és Bobby Charlton anyjának unokatestvére, 1943-ban 19 évesen két mérkőzésen vett részt próbajátékon a Szarkáknál a St James’ Parkban, így indult a pályafutása. A második meccse második félidejében hat találatot szerzett. Az 1945–1946-os szezonban az FA-kupában mutatkozott be a profik között balszélső cseréjeként. Miután az 1947-es kupadöntőben a Charlton Athletic ellen a Newcastle 4–0-s vereséget szenvedett, Wayman elhatározta, nem játszik tovább a klubban, így menedzser úgy döntött, középcsatárként játszatja. 1947. október 18-án először viselte a 9-es számú dresszt, és mesterhármast jegyzett. Későbbi eredményei, különösen az során jegyzett két gólja, illetve az 45. másodpercében szerzett találata a Wembley Stadionban – mely az angol kupadöntők leggyorsabban értékesített gólja volt 1997-ig, Roberto Di Matteo betalálásáig – országos ismerettséget hozott számára, -ban ikonikus alakként tekintettek rá. Összesen három győztes kupadöntőt játszott a Newcastle United-nél: 1951-ben, 1952-ben és 1955-ben. Kiváló teljesítménye ellenére állítólag nagyon félénk és önmagát legtöbbször alábecsülő egyén volt, szerénységével a szurkolók kedvencévé vált, bár Tom Finney szerint mindez veleszületett kisebbrendűségi komplexus. 1957-ben elhagyta a Newcastle egyesületét a klub legeredményesebb góllövőjeként, 2006 februárjában találatainak számát Alan Shearer múlta felül. Továbbra is a csapat második legeredményesebb játékosa 200 találatával. A Linfield egyesületéhez történő átigazolása nagy port kavart, miután a Szarkák vezetősége magas átigazolási díjat követelt, így a szurkolók haragja mellett nem tudott azonnal átigazolni az északírekhez. A Linfield csapatában 54 mérkőzésen 68-szor volt eredményes. 1988. október 9-én, 64 éves korában halt meg tüdőrákban. Temetésére október 13-án került sor, a szertartáson többezer ember vett részt a Newcastle-ben található Szent Miklós székesegyházban. Az utcákon tízezrek voltak, hogy figyelemmel kövessék a közvetítést ezzel kapcsolatban. 35 000 font értékű szobrát, melyet adományokból állítottak elő a Newcastle United szurkolói, a Newcastle Northumberland Street-en állították fel először, majd 1999-ben áthelyezték a St James’ Boulevardra, mígnem harmadjára a St James’ Park elé, a Strawberry Place-re költöztették. 2006 októberében bekerült az Angol Labdarúgóhírességek Csarnokába. 2009-ben a goal.com internetes portál által összeállított Minden idők legjobb angol labdarúgói listáján a 43. helyet foglalja el. (hu)
- John Edward Thompson "Jackie" Milburn , angol válogatott labdarúgó, aki pályafutása nagy részét a Newcastle United csapatában töltötte, majd négy idényt a Linfield gárdájában is játszott. Különösen a Wor Jackie becenévvel illették, főként a North East England régióban, az Our Jackie geordiai nyelvjárás kiejtésének szóváltozata miatt, továbbá az első világháborúból adódóan (First World Wor). Milburn Jack és Bobby Charlton anyjának unokatestvére, 1943-ban 19 évesen két mérkőzésen vett részt próbajátékon a Szarkáknál a St James’ Parkban, így indult a pályafutása. A második meccse második félidejében hat találatot szerzett. Az 1945–1946-os szezonban az FA-kupában mutatkozott be a profik között balszélső cseréjeként. Miután az 1947-es kupadöntőben a Charlton Athletic ellen a Newcastle 4–0-s vereséget szenvedett, Wayman elhatározta, nem játszik tovább a klubban, így menedzser úgy döntött, középcsatárként játszatja. 1947. október 18-án először viselte a 9-es számú dresszt, és mesterhármast jegyzett. Későbbi eredményei, különösen az során jegyzett két gólja, illetve az 45. másodpercében szerzett találata a Wembley Stadionban – mely az angol kupadöntők leggyorsabban értékesített gólja volt 1997-ig, Roberto Di Matteo betalálásáig – országos ismerettséget hozott számára, -ban ikonikus alakként tekintettek rá. Összesen három győztes kupadöntőt játszott a Newcastle United-nél: 1951-ben, 1952-ben és 1955-ben. Kiváló teljesítménye ellenére állítólag nagyon félénk és önmagát legtöbbször alábecsülő egyén volt, szerénységével a szurkolók kedvencévé vált, bár Tom Finney szerint mindez veleszületett kisebbrendűségi komplexus. 1957-ben elhagyta a Newcastle egyesületét a klub legeredményesebb góllövőjeként, 2006 februárjában találatainak számát Alan Shearer múlta felül. Továbbra is a csapat második legeredményesebb játékosa 200 találatával. A Linfield egyesületéhez történő átigazolása nagy port kavart, miután a Szarkák vezetősége magas átigazolási díjat követelt, így a szurkolók haragja mellett nem tudott azonnal átigazolni az északírekhez. A Linfield csapatában 54 mérkőzésen 68-szor volt eredményes. 1988. október 9-én, 64 éves korában halt meg tüdőrákban. Temetésére október 13-án került sor, a szertartáson többezer ember vett részt a Newcastle-ben található Szent Miklós székesegyházban. Az utcákon tízezrek voltak, hogy figyelemmel kövessék a közvetítést ezzel kapcsolatban. 35 000 font értékű szobrát, melyet adományokból állítottak elő a Newcastle United szurkolói, a Newcastle Northumberland Street-en állították fel először, majd 1999-ben áthelyezték a St James’ Boulevardra, mígnem harmadjára a St James’ Park elé, a Strawberry Place-re költöztették. 2006 októberében bekerült az Angol Labdarúgóhírességek Csarnokába. 2009-ben a goal.com internetes portál által összeállított Minden idők legjobb angol labdarúgói listáján a 43. helyet foglalja el. (hu)
|
