| dbo:abstract
|
- A jadzsna, néha: jadzsnya, szanszkrit szó (यज्ञ), jelentése: áldozat, felajánlás. A hinduizmusban használt kifejezés, a dharma három fő ágának egyike. A hinduizmus mást ért áldozat alatt mint a nyugati ember közönségesen. Áldozatnak, jadzsnának nevezik mindazt, ami az embert bekapcsolja a Nagy Kerék forgásába, vagy másképp a Mindenség létadó áramkörébe. Ez utóbbi hasonlatot folytatva, az egyének olyanok, mint megannyi villanykörte, izzótest, amelyek a végtelen áramvezetéken függnek. Amíg nem kapcsolódnak be az áramba, a maguk sötét és elkülönült létüket élik. Csak akkor válnak valóban teljessé, akkor felelnek meg rendeltetésüknek, amikor bekapcsolódnak a kozmikus, végtelen áramba és ez fényre gyúl bennük. Ez a bekapcsolódás az egyén elkülönülésének szempontjából bizonyos áldozatot jelent. A Bhagavad Gítá a Jadzsnáról, az örök áldozati műről is szól: azzal kezdi, hogy a Teremtő az Emberrel egyidejűleg hozta létre a Jadzsnát, az áldozatot; az áldozati mű az, amely az Embert a felsőbb hatalmakkal és erőkkel összekapcsolja; adnunk kell valamit önmagunkból, mindannak ellenértékképpen, amit mi kapunk a léttől; s aki nem így tesz, az tolvajként veszi el magának a létezés dolgait. Krisna – a Fenntartó Istenség megtestesülése – a maga isteni példájára hivatkozik: a Legfőbb Valóság, Isten maga is, akit nem köt semmi, mintegy áldozatot hozott a teremtésben, azzal, hogy a maga éltető lényegét árasztotta szét a Mindenségbe. Aki jóllakik anélkül, hogy másoknak is adna, bűnt eszik és iszik, de aki csak az áldozatból megmaradtat fogyasztja, az helyesen cselekszik. - írja a Bhagavad-gíta. A hívő hindu a házába lépő emberben nem egyszerűen csak vendéget lát, hanem alkalmat arra, hogy az idegen személyében az egész emberiséget tisztelje és áldozati adományában részesítse. Ez magyarázza meg, hogy még a legszegényebb hindu is szívesen ad a koldusnak. Elutasítani azt, aki segítségért hozzánk fordul, mindennél nagyobb bűn - mondja a Mahábhárata. (hu)
- A jadzsna, néha: jadzsnya, szanszkrit szó (यज्ञ), jelentése: áldozat, felajánlás. A hinduizmusban használt kifejezés, a dharma három fő ágának egyike. A hinduizmus mást ért áldozat alatt mint a nyugati ember közönségesen. Áldozatnak, jadzsnának nevezik mindazt, ami az embert bekapcsolja a Nagy Kerék forgásába, vagy másképp a Mindenség létadó áramkörébe. Ez utóbbi hasonlatot folytatva, az egyének olyanok, mint megannyi villanykörte, izzótest, amelyek a végtelen áramvezetéken függnek. Amíg nem kapcsolódnak be az áramba, a maguk sötét és elkülönült létüket élik. Csak akkor válnak valóban teljessé, akkor felelnek meg rendeltetésüknek, amikor bekapcsolódnak a kozmikus, végtelen áramba és ez fényre gyúl bennük. Ez a bekapcsolódás az egyén elkülönülésének szempontjából bizonyos áldozatot jelent. A Bhagavad Gítá a Jadzsnáról, az örök áldozati műről is szól: azzal kezdi, hogy a Teremtő az Emberrel egyidejűleg hozta létre a Jadzsnát, az áldozatot; az áldozati mű az, amely az Embert a felsőbb hatalmakkal és erőkkel összekapcsolja; adnunk kell valamit önmagunkból, mindannak ellenértékképpen, amit mi kapunk a léttől; s aki nem így tesz, az tolvajként veszi el magának a létezés dolgait. Krisna – a Fenntartó Istenség megtestesülése – a maga isteni példájára hivatkozik: a Legfőbb Valóság, Isten maga is, akit nem köt semmi, mintegy áldozatot hozott a teremtésben, azzal, hogy a maga éltető lényegét árasztotta szét a Mindenségbe. Aki jóllakik anélkül, hogy másoknak is adna, bűnt eszik és iszik, de aki csak az áldozatból megmaradtat fogyasztja, az helyesen cselekszik. - írja a Bhagavad-gíta. A hívő hindu a házába lépő emberben nem egyszerűen csak vendéget lát, hanem alkalmat arra, hogy az idegen személyében az egész emberiséget tisztelje és áldozati adományában részesítse. Ez magyarázza meg, hogy még a legszegényebb hindu is szívesen ad a koldusnak. Elutasítani azt, aki segítségért hozzánk fordul, mindennél nagyobb bűn - mondja a Mahábhárata. (hu)
|
