dbo:abstract
|
- A írása a XIX.–XX. század alatt többször módosult. Eredetileg az orosz ábécé volt az írás alapja, melyet többször kiegészítettek, illetve módosítottak az idők folyamán. Ezt a cirill írást egészen 1917-ig használták. Ekkor áttértek a latin ábécére, de ennek is többféle változatát használták a XX. század elején. A legkülönlegesebb változat (1892–1924) ábécéje volt, mely a nemzetközi fonetikai ábécén (IPA ábécén) alapult. Az idők folyamán ez az ábécé is többször megváltozott, maga Novgorodov is több változtatást eszközölt, így például bevezetett négy új betűt, melyek a jakutban meglévő diftongusokat jelölte: /ɯ͡a/ - , /i͡e/ - , /u͡o/ - , és /y͡ø/ - w. Ez az ábécé a betűk hosszát az IPA-nak megfelelően a kettősponttal jelölte (a:), és eredetileg nem különböztette meg a kis és nagybetűket. Ezt a „fonetikus” írást 1929-ben leváltotta az egységes török ábécé. 1939-től ismét bevezették a ma is használatos cirill ábécét, mely az orosz ábécéhez képest 5 különleges betűt használ: Ҕҕ, Ҥҥ, Өө, Һһ, Үү. A hosszú hangokat az írásban kettőzött betűk jelölik. A nazális j-t a mai helyesírás nem jelöli. (hu)
- A írása a XIX.–XX. század alatt többször módosult. Eredetileg az orosz ábécé volt az írás alapja, melyet többször kiegészítettek, illetve módosítottak az idők folyamán. Ezt a cirill írást egészen 1917-ig használták. Ekkor áttértek a latin ábécére, de ennek is többféle változatát használták a XX. század elején. A legkülönlegesebb változat (1892–1924) ábécéje volt, mely a nemzetközi fonetikai ábécén (IPA ábécén) alapult. Az idők folyamán ez az ábécé is többször megváltozott, maga Novgorodov is több változtatást eszközölt, így például bevezetett négy új betűt, melyek a jakutban meglévő diftongusokat jelölte: /ɯ͡a/ - , /i͡e/ - , /u͡o/ - , és /y͡ø/ - w. Ez az ábécé a betűk hosszát az IPA-nak megfelelően a kettősponttal jelölte (a:), és eredetileg nem különböztette meg a kis és nagybetűket. Ezt a „fonetikus” írást 1929-ben leváltotta az egységes török ábécé. 1939-től ismét bevezették a ma is használatos cirill ábécét, mely az orosz ábécéhez képest 5 különleges betűt használ: Ҕҕ, Ҥҥ, Өө, Һһ, Үү. A hosszú hangokat az írásban kettőzött betűk jelölik. A nazális j-t a mai helyesírás nem jelöli. (hu)
|