| dbo:abstract
|
- Janagita Kunio (柳田 國男) (1875. július 31. – 1962. augusztus 8.) japán tudós, aki leginkább a japán nemzeti folklór, azaz a apjaként ismert. Fukusakiban született, amely a Hjógo Prefektúrában található. Miután megszerezte jogi diplomáját a Tokiói Császári Egyetemen, hivatalnok lett a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztériumban. Egy bürokratikus tanfolyam alatt, Janagitanak lehetősége adódott, hogy beutazza Japánt. Ezeken az üzleti utazásokon egyre inkább érdeklődött a helyi falusi szokások részleteinek megfigyelése, rögzítése iránt. Irodalmár barátai is hatással voltak rá, mint például az író Simazaki Tószon. Janagita megjelentetett műveinek állítólag helyi szájhagyományok voltak alapjai, csak úgy mint például a (1912). Együtt dolgozott a folklorista is, több könyvet jelentettek meg együtt. A helyi hagyományok hangsúlyozását egy nagyobb cél érdekében szorgalmazta, hogy a közemberek életét narratívákba helyezve örökítse meg a Japán történelemben. Azzal érvelt, hogy a fennmaradt történelmi narratívák hangvételét vagy tartalmát jellemzően az akkori uralkodók, valamint a magas rangú tisztviselők befolyásolták. Azt állította, hogy ezek a narratívák az elit-központú történelmi eseményekre fókuszálnak figyelmen kívül hagyva a kevésbé eseménydúsabb történéseket, amik talán még inkább jellemzik a hagyományos japán ember életét a történelem során. Mindezekkel hangsúlyozta az egyedi gyakorlatait olyan különböző csoportoknak, mint például a szankák, azaz a hegylakók vagy szigetlakók. Munkája gyakran minősült úttörőnek, és néha egyedülálló kulturális rögzítésnek. (hu)
- Janagita Kunio (柳田 國男) (1875. július 31. – 1962. augusztus 8.) japán tudós, aki leginkább a japán nemzeti folklór, azaz a apjaként ismert. Fukusakiban született, amely a Hjógo Prefektúrában található. Miután megszerezte jogi diplomáját a Tokiói Császári Egyetemen, hivatalnok lett a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztériumban. Egy bürokratikus tanfolyam alatt, Janagitanak lehetősége adódott, hogy beutazza Japánt. Ezeken az üzleti utazásokon egyre inkább érdeklődött a helyi falusi szokások részleteinek megfigyelése, rögzítése iránt. Irodalmár barátai is hatással voltak rá, mint például az író Simazaki Tószon. Janagita megjelentetett műveinek állítólag helyi szájhagyományok voltak alapjai, csak úgy mint például a (1912). Együtt dolgozott a folklorista is, több könyvet jelentettek meg együtt. A helyi hagyományok hangsúlyozását egy nagyobb cél érdekében szorgalmazta, hogy a közemberek életét narratívákba helyezve örökítse meg a Japán történelemben. Azzal érvelt, hogy a fennmaradt történelmi narratívák hangvételét vagy tartalmát jellemzően az akkori uralkodók, valamint a magas rangú tisztviselők befolyásolták. Azt állította, hogy ezek a narratívák az elit-központú történelmi eseményekre fókuszálnak figyelmen kívül hagyva a kevésbé eseménydúsabb történéseket, amik talán még inkább jellemzik a hagyományos japán ember életét a történelem során. Mindezekkel hangsúlyozta az egyedi gyakorlatait olyan különböző csoportoknak, mint például a szankák, azaz a hegylakók vagy szigetlakók. Munkája gyakran minősült úttörőnek, és néha egyedülálló kulturális rögzítésnek. (hu)
|
