| dbo:abstract
|
- A kávé először holland kereskedelmi hajók által került Japánba az 1800-as években, de ritkaság maradt 1858-ig, a kereskedelmi korlátozások feloldásáig. A kávé elterjedését jelentős részben köszönheti az ún. kisszaten (喫茶店)-eknek, az eredeti japán-stílusú teaházaknak, ahol gyakran szolgáltak fel kávét is. A kisszaten előtt a chaya (茶屋) volt elterjedt, amely már a középkorban is kisebb, családiasabb hangulatúra kialakított pihenőhely volt, ahol elsősorban teát szolgáltak fel. Ezzel szemben a kisszaten a hangsúlyt a fekete teákra valamit kávékra fektette, továbbá az első megalapításától kezdve biztosítottak újságokat és dohányárut. A helyiségeket modern bútorzattal rendezték be - nyugati stílusú étkészletek, bárpult, és Art Deco. Az első kissaten, azaz japán kávéház 1888-ban nyílt Tokióban Kahiichakan néven, és öt éven belül csődbe jutott. Ez a rövid életű, ámde nagy hatást gyakorló első kissaten hozta divatba a kávéközpontú vendéglátó helyeket. A kávéimport első csúcsát 1937-ben árte el, ekkor 140.000 zsák kávét szállítottak az országba. Habár a kávé a kisszaten-eknek köszönhetően jelentős kezdeti sikereket ért el a Meidzsi-korban, virágzásnak csak az 1960-as években indult. Nem sokkal az után, hogy az import felfüggesztése véget ért 1949-ben, a kávé elkezdett ismét beszivárogni a japán piacra. Míg 1960-ban az éves import 15000 tonna volt, mára ez a mennyiség 440000 tonnára nőtt. A kávé hirtelen jövő hatalmas sikerének számos oka van, többek között a nyugati kultúra iránti nagyméretű érdeklődés (különösen a II. világháború után). Az első áttörés 1965-ben következett be, amikor Japán forgalomba hozta a világ első dobozos kávéját (缶コーヒー ; kan kōhī ; "canned coffee"), a Mira Coffee-t. Ez nem aratott túl nagy sikert, a felhajtás rövid idő alatt alábbhagyott. Négy évvel később az , amelyet a dobozos kávé úttörőjének tartanak, piacra dobta a termékét a tömegek számára. Ezzel egy időben a japán kávéházak és üzletláncok szintén nagy számban jelentek meg. 1980-ban nyitotta meg a Doutor Coffee első üzletét, megalapozva a kávé kultúrát Japánban. A II. világháborúból felépülve a japánok hosszú időt töltöttek a gazdaság talpra állításával. A hosszú ingázás miatti utazások, vagy a késői munkaórák a menet közben fogyasztott ételek és italok általánossá válását eredményezték. A Doutor Coffee ennek fényében alakította ki üzletét az állandóan úton lévő, dolgozó japán ember számára. Ez sikeres, és a kávézás szempontjából a legelterjedtebb modellnek bizonyult egészen az 1990-es évekig, amikor a Starbucks megjelent a piacon a barátságos, hétköznapi, "harmadik hely" modelljével. Mielőtt Japán elkezdte átvenni a nyugati kultúrát, a kávét inkább kimerültség elleni gyógyszernek tekintették, mintsem italnak. A háborús idők alatt, valamint közvetlen a háború utáni időszakra a kávézók működése szinte teljesen megszűnt, majd gyorsan emelkedett a behozatali korlátozások eltörlésével. Az 1930-as évek elejére több mint 30.000 kávéház működött országszerte. A fagyasztva szárított (liofilezett) instant kávé, a franchise cégek, mint például Starbucks és Doutor Coffee bemutatása 20. században követte ezt az irányvonalat, amely következményeképpen Japán ma a fejenkénti kávéfogyasztásban a világ vezető országai közé tartozik. A fogyasztás gyors növekedésére több magyarázatot is találhatunk:
* az észrevehető változás a társadalomban, és a fogyasztási szokások "nyugatiasodása"
* a marketing, mely kezdetben a hangsúlyt az oldódó kávéra tette, majd kiterjesztette a pörkölt és őrölt kávéra
* a vonzó kávézók számának kezdeti növekedése (a kávézók száma csúcspontján, 1982-ben elérte a 162.000-et)
* a termékinnováció folyamata, beleértve a dobozos kávé erőteljes promócióját és értékesítését (ma több mint 5 millió automata található szerte Japánban, melynek a fele italokat kínál, kávét is beleértve) (hu)
- A kávé először holland kereskedelmi hajók által került Japánba az 1800-as években, de ritkaság maradt 1858-ig, a kereskedelmi korlátozások feloldásáig. A kávé elterjedését jelentős részben köszönheti az ún. kisszaten (喫茶店)-eknek, az eredeti japán-stílusú teaházaknak, ahol gyakran szolgáltak fel kávét is. A kisszaten előtt a chaya (茶屋) volt elterjedt, amely már a középkorban is kisebb, családiasabb hangulatúra kialakított pihenőhely volt, ahol elsősorban teát szolgáltak fel. Ezzel szemben a kisszaten a hangsúlyt a fekete teákra valamit kávékra fektette, továbbá az első megalapításától kezdve biztosítottak újságokat és dohányárut. A helyiségeket modern bútorzattal rendezték be - nyugati stílusú étkészletek, bárpult, és Art Deco. Az első kissaten, azaz japán kávéház 1888-ban nyílt Tokióban Kahiichakan néven, és öt éven belül csődbe jutott. Ez a rövid életű, ámde nagy hatást gyakorló első kissaten hozta divatba a kávéközpontú vendéglátó helyeket. A kávéimport első csúcsát 1937-ben árte el, ekkor 140.000 zsák kávét szállítottak az országba. Habár a kávé a kisszaten-eknek köszönhetően jelentős kezdeti sikereket ért el a Meidzsi-korban, virágzásnak csak az 1960-as években indult. Nem sokkal az után, hogy az import felfüggesztése véget ért 1949-ben, a kávé elkezdett ismét beszivárogni a japán piacra. Míg 1960-ban az éves import 15000 tonna volt, mára ez a mennyiség 440000 tonnára nőtt. A kávé hirtelen jövő hatalmas sikerének számos oka van, többek között a nyugati kultúra iránti nagyméretű érdeklődés (különösen a II. világháború után). Az első áttörés 1965-ben következett be, amikor Japán forgalomba hozta a világ első dobozos kávéját (缶コーヒー ; kan kōhī ; "canned coffee"), a Mira Coffee-t. Ez nem aratott túl nagy sikert, a felhajtás rövid idő alatt alábbhagyott. Négy évvel később az , amelyet a dobozos kávé úttörőjének tartanak, piacra dobta a termékét a tömegek számára. Ezzel egy időben a japán kávéházak és üzletláncok szintén nagy számban jelentek meg. 1980-ban nyitotta meg a Doutor Coffee első üzletét, megalapozva a kávé kultúrát Japánban. A II. világháborúból felépülve a japánok hosszú időt töltöttek a gazdaság talpra állításával. A hosszú ingázás miatti utazások, vagy a késői munkaórák a menet közben fogyasztott ételek és italok általánossá válását eredményezték. A Doutor Coffee ennek fényében alakította ki üzletét az állandóan úton lévő, dolgozó japán ember számára. Ez sikeres, és a kávézás szempontjából a legelterjedtebb modellnek bizonyult egészen az 1990-es évekig, amikor a Starbucks megjelent a piacon a barátságos, hétköznapi, "harmadik hely" modelljével. Mielőtt Japán elkezdte átvenni a nyugati kultúrát, a kávét inkább kimerültség elleni gyógyszernek tekintették, mintsem italnak. A háborús idők alatt, valamint közvetlen a háború utáni időszakra a kávézók működése szinte teljesen megszűnt, majd gyorsan emelkedett a behozatali korlátozások eltörlésével. Az 1930-as évek elejére több mint 30.000 kávéház működött országszerte. A fagyasztva szárított (liofilezett) instant kávé, a franchise cégek, mint például Starbucks és Doutor Coffee bemutatása 20. században követte ezt az irányvonalat, amely következményeképpen Japán ma a fejenkénti kávéfogyasztásban a világ vezető országai közé tartozik. A fogyasztás gyors növekedésére több magyarázatot is találhatunk:
* az észrevehető változás a társadalomban, és a fogyasztási szokások "nyugatiasodása"
* a marketing, mely kezdetben a hangsúlyt az oldódó kávéra tette, majd kiterjesztette a pörkölt és őrölt kávéra
* a vonzó kávézók számának kezdeti növekedése (a kávézók száma csúcspontján, 1982-ben elérte a 162.000-et)
* a termékinnováció folyamata, beleértve a dobozos kávé erőteljes promócióját és értékesítését (ma több mint 5 millió automata található szerte Japánban, melynek a fele italokat kínál, kávét is beleértve) (hu)
|
