| dbo:abstract
|
- A japán politika vezetése a parlamentáris képviseleti demokratikus monarchián belül működik, amelyben a japán miniszterelnök a kormány és a kabinet feje, mely utóbbi a végrehajtó hatalom irányításáért felelős. A törvényhozó hatalmat az országgyűlés irányítja, ami a Képviselőház és a Tanácsosok Házából áll. A japán politika többpártrendszeren alapul. A bírói hatalmat a Legfelsőbb Bíróság és Alsóbb Fokú Bíróság gyakorolja. Tudományos vizsgálatok szerint, Japán leginkább egy alkotmányos monarchiaként működik, polgárjogi rendszerrel. Japán alkotmányát a császár határozza meg, aki az állam és az emberiség szimbóluma. Ő látja el az ünnepélyes feladatokat, de tényleges hatalommal nem bír, még a védelmi erőket sem irányítja. A politikai hatalom főképp a miniszterelnök és az országgyűlés választott képviselői kezében összpontosul. A törvény értelmében, csak az uralkodó házból kerülhet utód a császári trónra. Az alkotmány szuverenitással illeti meg a japán embereket. Bár a hivatalos státusza vitatott, diplomáciai eseményeken mégis ő képviseli az országot, mint államfő (akit a közszféra széles köre támogat). A végrehajtó hatalomért felelős miniszterelnököt a császár nevezi ki, amit az országgyűlés felügyel. A kinevezéshez szükség van arra, hogy a jelölt az országgyűlés tagja legyen és civil. A kabinettagokat a miniszter jelöli, akiknek szintén civilnek kell lenniük. Amikor a Liberális Demokrata Párt (LDP) volt hatalmon, az a megegyezés született, hogy a párt vezetője lesz a miniszterelnök. A kabinet a miniszterelnökből és a miniszterekből áll, s ez tartozik felelősséggel az országgyűlésnek. A miniszterelnök dönthet a miniszterek kinevezéséről, illetve a tisztségük megfosztásáról, így az országgyűlés összetétele nagyban tőle függ. A Liberális Demokrata Párt volt hatalmon 1955-2009-ig, kivéve azt a rövid életű koalíciós törekvért, amelyet az ellenzéki pártok alakítottak 1993-ban. A legnagyobb ellenzéki párt a szociálliberális Demokrata Párt volt az 1990-es évek vége és a 2000-es évek elején. (hu)
- A japán politika vezetése a parlamentáris képviseleti demokratikus monarchián belül működik, amelyben a japán miniszterelnök a kormány és a kabinet feje, mely utóbbi a végrehajtó hatalom irányításáért felelős. A törvényhozó hatalmat az országgyűlés irányítja, ami a Képviselőház és a Tanácsosok Házából áll. A japán politika többpártrendszeren alapul. A bírói hatalmat a Legfelsőbb Bíróság és Alsóbb Fokú Bíróság gyakorolja. Tudományos vizsgálatok szerint, Japán leginkább egy alkotmányos monarchiaként működik, polgárjogi rendszerrel. Japán alkotmányát a császár határozza meg, aki az állam és az emberiség szimbóluma. Ő látja el az ünnepélyes feladatokat, de tényleges hatalommal nem bír, még a védelmi erőket sem irányítja. A politikai hatalom főképp a miniszterelnök és az országgyűlés választott képviselői kezében összpontosul. A törvény értelmében, csak az uralkodó házból kerülhet utód a császári trónra. Az alkotmány szuverenitással illeti meg a japán embereket. Bár a hivatalos státusza vitatott, diplomáciai eseményeken mégis ő képviseli az országot, mint államfő (akit a közszféra széles köre támogat). A végrehajtó hatalomért felelős miniszterelnököt a császár nevezi ki, amit az országgyűlés felügyel. A kinevezéshez szükség van arra, hogy a jelölt az országgyűlés tagja legyen és civil. A kabinettagokat a miniszter jelöli, akiknek szintén civilnek kell lenniük. Amikor a Liberális Demokrata Párt (LDP) volt hatalmon, az a megegyezés született, hogy a párt vezetője lesz a miniszterelnök. A kabinet a miniszterelnökből és a miniszterekből áll, s ez tartozik felelősséggel az országgyűlésnek. A miniszterelnök dönthet a miniszterek kinevezéséről, illetve a tisztségük megfosztásáról, így az országgyűlés összetétele nagyban tőle függ. A Liberális Demokrata Párt volt hatalmon 1955-2009-ig, kivéve azt a rövid életű koalíciós törekvért, amelyet az ellenzéki pártok alakítottak 1993-ban. A legnagyobb ellenzéki párt a szociálliberális Demokrata Párt volt az 1990-es évek vége és a 2000-es évek elején. (hu)
|
