| dbo:abstract
|
- A jelzői értékű határozó vagy hátravetett határozó a határozó egy speciális fajtája, amely nem az állítmányhoz kapcsolódik (igéhez vagy melléknévhez), hanem az alanyhoz vagy másmilyen szerepű főnévhez, s ezt pontosítja, határozza meg közelebbről. Ilyen például: levél anyámhoz, séta a hóban. A jelző és az értelmező mellett a főnév egyik lehetséges kötött vagy szabad , amely a többnyire igei alapszó bővítményéből ered (pl. fél a tömegtől > félelem a tömegtől). A magyarban főként címekben vagy más kiemelt helyzetben (pl. feliratban) és nominális mondatokban fordul elő. Összefüggő mondat belsejében valamivel ritkább, bár más mondatrészekhez kapcsolódva is előfordul (pl. Nem fogom elfelejteni a nyaralást a tengerparton, Mindig emlékezni fogok a nyaralásra a tengerparton). A mai köznyelvben gyakran valamilyen átalakított formáját használják (pl. a tengerparton való nyaralás, bővebben l. alább). Számos más nyelvben azonban rendkívül elterjedt ez a szerkezet, és a magyarnál jóval többet elbír, pl. több indoeurópai nyelvben, az angolban, a franciában és oroszban (vö. angol adjectival prepositional phrase vagy adjective prepositional phrase, német Präpositionalattribut vagy Präpositionales Attribut), rendkívül gyakori az alkalmazása a latinban (jelzői szerepét gyakran mutatja a szórend, ti. hogy egy másik jelző és a jelzett közé kerül). Az idegen nyelvek tanításakor ezért igen fontos ennek tudatosítása, valamint a mindkét irányú fordítás lehetőségeinek az ismertetése. (hu)
- A jelzői értékű határozó vagy hátravetett határozó a határozó egy speciális fajtája, amely nem az állítmányhoz kapcsolódik (igéhez vagy melléknévhez), hanem az alanyhoz vagy másmilyen szerepű főnévhez, s ezt pontosítja, határozza meg közelebbről. Ilyen például: levél anyámhoz, séta a hóban. A jelző és az értelmező mellett a főnév egyik lehetséges kötött vagy szabad , amely a többnyire igei alapszó bővítményéből ered (pl. fél a tömegtől > félelem a tömegtől). A magyarban főként címekben vagy más kiemelt helyzetben (pl. feliratban) és nominális mondatokban fordul elő. Összefüggő mondat belsejében valamivel ritkább, bár más mondatrészekhez kapcsolódva is előfordul (pl. Nem fogom elfelejteni a nyaralást a tengerparton, Mindig emlékezni fogok a nyaralásra a tengerparton). A mai köznyelvben gyakran valamilyen átalakított formáját használják (pl. a tengerparton való nyaralás, bővebben l. alább). Számos más nyelvben azonban rendkívül elterjedt ez a szerkezet, és a magyarnál jóval többet elbír, pl. több indoeurópai nyelvben, az angolban, a franciában és oroszban (vö. angol adjectival prepositional phrase vagy adjective prepositional phrase, német Präpositionalattribut vagy Präpositionales Attribut), rendkívül gyakori az alkalmazása a latinban (jelzői szerepét gyakran mutatja a szórend, ti. hogy egy másik jelző és a jelzett közé kerül). Az idegen nyelvek tanításakor ezért igen fontos ennek tudatosítása, valamint a mindkét irányú fordítás lehetőségeinek az ismertetése. (hu)
|
