| dbo:abstract
|
- Jeremiás levele (latin cím: Epistula Jeremiae) feltehetően a Kr. e. 5. században keletkezett héber nyelvű irodalmi mű az ószövetségi apokrifek – katolikus felfogás szerint: deuterokanonikus írások – közül. Görög fordítása a Szeptuagintában a Jeremiás prófétának tulajdonított Siralmak könyve után, latin fordítása a Vulgatában Báruk könyve 6. fejezeteként maradt fenn. Görög fordítása stílusában felülmúlja a Szeptuagintáét, de nem annyira, hogy eredetinek tekinthessük. Jeremiás hitelesnek látszó levele (Jeremiás könyve 29. fejezet), a tévesen neki tulajdonított gúnyirat (Jeremiás könyve 10. fejezet 1-16. vers) vezethette a névtelen szerzőt a nagy tekintéllyel rendelkező álnév választására. Az írás jellegét tekintve azonban nem levél, hanem buzdítással párosult tanítás. Az 1-2. vers kivételével nem találhatóak Jeremiás stílusára utaló jelek, így ismeretlen szerző művének tekinthető. Már Szent Jeromos is hamis feliratú, pszeudoepigráf műnek tartotta. A Holt-tengeri tekercsek közt Kr. e. 1. századi görög fordításának papirusztöredékei kerültek elő. A rövid mű szatirikus hangnemben a bálványimádástól óvja a babilóni fogságba hurcolt zsidókat, és személyes tapasztalattal tanúskodik a babilóni kultikus szokások (az istenek körmenete, templomi prostitúció, stb.) ismeretéről. Mindezek nem Babilón fénykorából, hanem a hellenista korszakból származhattak. Mindezek alapján a keletkezési idő esetleg a Kr. e. 300 k. évekre is tehető. Mindezek alapján az is feltételezhető, hogy korabeli szír vagy föníciai kultuszok (Hadad, Asztarté) ellen irányult, szír vagy föníciai környezetben élő zsidók számára íródott. (hu)
- Jeremiás levele (latin cím: Epistula Jeremiae) feltehetően a Kr. e. 5. században keletkezett héber nyelvű irodalmi mű az ószövetségi apokrifek – katolikus felfogás szerint: deuterokanonikus írások – közül. Görög fordítása a Szeptuagintában a Jeremiás prófétának tulajdonított Siralmak könyve után, latin fordítása a Vulgatában Báruk könyve 6. fejezeteként maradt fenn. Görög fordítása stílusában felülmúlja a Szeptuagintáét, de nem annyira, hogy eredetinek tekinthessük. Jeremiás hitelesnek látszó levele (Jeremiás könyve 29. fejezet), a tévesen neki tulajdonított gúnyirat (Jeremiás könyve 10. fejezet 1-16. vers) vezethette a névtelen szerzőt a nagy tekintéllyel rendelkező álnév választására. Az írás jellegét tekintve azonban nem levél, hanem buzdítással párosult tanítás. Az 1-2. vers kivételével nem találhatóak Jeremiás stílusára utaló jelek, így ismeretlen szerző művének tekinthető. Már Szent Jeromos is hamis feliratú, pszeudoepigráf műnek tartotta. A Holt-tengeri tekercsek közt Kr. e. 1. századi görög fordításának papirusztöredékei kerültek elő. A rövid mű szatirikus hangnemben a bálványimádástól óvja a babilóni fogságba hurcolt zsidókat, és személyes tapasztalattal tanúskodik a babilóni kultikus szokások (az istenek körmenete, templomi prostitúció, stb.) ismeretéről. Mindezek nem Babilón fénykorából, hanem a hellenista korszakból származhattak. Mindezek alapján a keletkezési idő esetleg a Kr. e. 300 k. évekre is tehető. Mindezek alapján az is feltételezhető, hogy korabeli szír vagy föníciai kultuszok (Hadad, Asztarté) ellen irányult, szír vagy föníciai környezetben élő zsidók számára íródott. (hu)
|
