| dbo:abstract
|
- Johanna nőpápa (Johanna papissa) vagy Johannes Anglicus (Angliai János) a 13. században keletkezett, ismeretlen francia szerző által írt legenda egy nőpápáról, aki IV. Leó pápa (855) és III. Benedek pápa (858) közt uralkodott volna. A legenda szerint egy Ágnes (más variánsokban Gilberta, stb.) nevű, mainzi származású nő volt, aki Athénben tanult, majd Rómába került, ahol tanított. Később pápává választották, s János néven két évig és hét hónapig uralkodott. Egy Lateránban tartott körmeneten gyermeket szült, így lepleződött le. A legenda először a troppaui Martinus Polonusnak a pápák és császárok életét tárgyaló krónikájában bukkan fel. A középkorban rendkívül népszerű szerző nyomán általánosan is ismertté és elfogadottá lett, bár Aeneas Sylvius Piccolomini, Johannes Turmair, Bartholomaeus Platina és trubadúr is cáfolták. Rengeteg irodalmi feldolgozása közül az egyik legjobban sikerült regénye (Johanna papissa). Maga a legenda minden történeti alapot nélkülöz, egyes motívumai azonban megmagyarázhatóak a pápaság korabeli kül- és belpolitikai viszonyaival, a pápák erkölcsi állapotával, illetve egy lateráni szoborhoz kapcsolódó mondával. Történetileg nem bizonyítható, hogy valóban létezett egy nőpápa. A legenda és a közös emlékezet azonban szilárdan tartja magát arról, hogy a 9. században az egyik pápa valójában nő volt, sőt még gyermeket is szült. (hu)
- Johanna nőpápa (Johanna papissa) vagy Johannes Anglicus (Angliai János) a 13. században keletkezett, ismeretlen francia szerző által írt legenda egy nőpápáról, aki IV. Leó pápa (855) és III. Benedek pápa (858) közt uralkodott volna. A legenda szerint egy Ágnes (más variánsokban Gilberta, stb.) nevű, mainzi származású nő volt, aki Athénben tanult, majd Rómába került, ahol tanított. Később pápává választották, s János néven két évig és hét hónapig uralkodott. Egy Lateránban tartott körmeneten gyermeket szült, így lepleződött le. A legenda először a troppaui Martinus Polonusnak a pápák és császárok életét tárgyaló krónikájában bukkan fel. A középkorban rendkívül népszerű szerző nyomán általánosan is ismertté és elfogadottá lett, bár Aeneas Sylvius Piccolomini, Johannes Turmair, Bartholomaeus Platina és trubadúr is cáfolták. Rengeteg irodalmi feldolgozása közül az egyik legjobban sikerült regénye (Johanna papissa). Maga a legenda minden történeti alapot nélkülöz, egyes motívumai azonban megmagyarázhatóak a pápaság korabeli kül- és belpolitikai viszonyaival, a pápák erkölcsi állapotával, illetve egy lateráni szoborhoz kapcsolódó mondával. Történetileg nem bizonyítható, hogy valóban létezett egy nőpápa. A legenda és a közös emlékezet azonban szilárdan tartja magát arról, hogy a 9. században az egyik pápa valójában nő volt, sőt még gyermeket is szült. (hu)
|
