| dbo:abstract
|
- John Langshaw Austin (J. L. Austin, Lancaster, 1911. március 26. – Oxford, 1960. február 8.) brit nyelvfilozófus Lancasterben született, tanulmányait a Shrewsbury iskolában és az Oxfordi Egyetemen, a Balliol College-ben végezte. Austin nevéről gyakran a beszédaktus-elméletre asszociálunk, és arra az elgondolásra, hogy a beszéd a cselekvés egy formája. Következésképpen, Austin elképzelése szerint a nyelv nem csupán egy adott valóság leírásának passzív gyakorlása, hanem egy különleges tett, mellyel valóságot teremthetünk és befolyásolhatjuk azt. Az 1950-es években készült munkája elméleti alapot és terminológiát biztosított a későbbi beszédaktus-elméletek modern vizsgálatához, melyeket például John R. Searle (Oxfordban tanult amerikai filozófus), François Récanati, Kent Bach, Robert M. Harnish, és William P. Alston vezetett. Austin a nyelvfilozófiában Wittgenstein és oxfordi társa, Ryle mellett foglalja el helyét: mindegyikük kitartóan támogatta annak vizsgálatát, hogy általában hogyan használjuk a szavakat a jelentés tisztázására és a filozófiai félreértések elkerülésére. Számos átlagos nyelvfilozófustól eltérően azonban, Austin tagadta, hogy nyílt elkötelezettje lett volna Wittgenstein későbbi filozófiájának, és „sarlatánnak” nevezte őt. Elmondása szerint, a legnagyobb hatást G. E. Moore precíz és szigorú józan ész filozófiája gyakorolta rá. Klasszikus- és nyelvészeti képzése hatással volt későbbi munkásságára. Austinnak más hozzájárulása is volt a filozófiához, bár egészen más természetű. 1950-ben megjelentette Gottlob Frege Az aritmetika alapjai (Foundations of Arithmetic) című fordítását. Peter Geach és Max Black 1952-ben kiadott Translations from the Philosophical Writingsof Gottlob Frege (Gottlob Frege filozófiai írásainak fordítása) című műve és Austin fordítása lehetővé tették, hogy Frege írásai elérhetőek legyenek az angol nyelvet beszélők számára is, és ezzel előkészítették Frege analitikus filozófiában elfoglalt fontos helyét. A fordítást napjainkban is széles körben használják. (hu)
- John Langshaw Austin (J. L. Austin, Lancaster, 1911. március 26. – Oxford, 1960. február 8.) brit nyelvfilozófus Lancasterben született, tanulmányait a Shrewsbury iskolában és az Oxfordi Egyetemen, a Balliol College-ben végezte. Austin nevéről gyakran a beszédaktus-elméletre asszociálunk, és arra az elgondolásra, hogy a beszéd a cselekvés egy formája. Következésképpen, Austin elképzelése szerint a nyelv nem csupán egy adott valóság leírásának passzív gyakorlása, hanem egy különleges tett, mellyel valóságot teremthetünk és befolyásolhatjuk azt. Az 1950-es években készült munkája elméleti alapot és terminológiát biztosított a későbbi beszédaktus-elméletek modern vizsgálatához, melyeket például John R. Searle (Oxfordban tanult amerikai filozófus), François Récanati, Kent Bach, Robert M. Harnish, és William P. Alston vezetett. Austin a nyelvfilozófiában Wittgenstein és oxfordi társa, Ryle mellett foglalja el helyét: mindegyikük kitartóan támogatta annak vizsgálatát, hogy általában hogyan használjuk a szavakat a jelentés tisztázására és a filozófiai félreértések elkerülésére. Számos átlagos nyelvfilozófustól eltérően azonban, Austin tagadta, hogy nyílt elkötelezettje lett volna Wittgenstein későbbi filozófiájának, és „sarlatánnak” nevezte őt. Elmondása szerint, a legnagyobb hatást G. E. Moore precíz és szigorú józan ész filozófiája gyakorolta rá. Klasszikus- és nyelvészeti képzése hatással volt későbbi munkásságára. Austinnak más hozzájárulása is volt a filozófiához, bár egészen más természetű. 1950-ben megjelentette Gottlob Frege Az aritmetika alapjai (Foundations of Arithmetic) című fordítását. Peter Geach és Max Black 1952-ben kiadott Translations from the Philosophical Writingsof Gottlob Frege (Gottlob Frege filozófiai írásainak fordítása) című műve és Austin fordítása lehetővé tették, hogy Frege írásai elérhetőek legyenek az angol nyelvet beszélők számára is, és ezzel előkészítették Frege analitikus filozófiában elfoglalt fontos helyét. A fordítást napjainkban is széles körben használják. (hu)
|
