| dbo:abstract
|
- A jégvulkánok, vagy más néven kriovulkánok olyan vulkanikus képződmények, melyek a közismert olvadt kőzetek (magma) helyett illékony anyagokat – mint például víz, metán, vagy ammónia – lövellnek ki kitöréseik során. Ezt a kilövellt anyagot összefoglaló néven kriomagmának, vagy más megnevezéssel jég-vulkanikus olvadéknak nevezzük, amelyek általában folyadékokból állnak és más folyadékokban megközelítőleg felhőket formáznak, vagy ténylegesen a légtérben pára formában jelennek meg. A kilövellés után a kriomagma megszilárdul az alacsony környezeti hőmérséklet következtében. A jégvulkánok elsősorban vízjégből álló, úgy nevezett "jégholdakon", vagy más nagyon alacsony hőmérsékletű csillagászati képződmények felszínén találhatóak meg (mint például ilyenek a Kuiper-öv objektumai is). A kitörésekhez szükséges energiát az égitest felszínét borító folyékony halmazállapotú folyadéktengerek árapály-jelenségei biztosítják. Más esetekben a folyékony anyagok tengere felett húzódó szilárd felszín átlátszó részei prizmaként gyűjtik össze a napsugárzásból származó hőt, amely helyi üvegházhatáshoz vezet, amelynek következtében a megnövekedő hőmérséklet az anyagok tágulásához vezet, ami kiváltja a kitörést. Néhány feltételezés szerint a Kuiper-övben található 50000 Quaoar nevű égitest felszínén is voltak a régmúltban ilyesféle kitörések. A radioaktív bomlás szintén generálhat annyi energiát, amennyi a kitörések létrejöttéhez szükséges. A jégvulkánok kilövellhetnek olyan anyagelegyeket, mint például a víz-ammónia keverék, ami -95 °C-on olvad és a vulkán felszínére érve azonnal megfagy. (hu)
- A jégvulkánok, vagy más néven kriovulkánok olyan vulkanikus képződmények, melyek a közismert olvadt kőzetek (magma) helyett illékony anyagokat – mint például víz, metán, vagy ammónia – lövellnek ki kitöréseik során. Ezt a kilövellt anyagot összefoglaló néven kriomagmának, vagy más megnevezéssel jég-vulkanikus olvadéknak nevezzük, amelyek általában folyadékokból állnak és más folyadékokban megközelítőleg felhőket formáznak, vagy ténylegesen a légtérben pára formában jelennek meg. A kilövellés után a kriomagma megszilárdul az alacsony környezeti hőmérséklet következtében. A jégvulkánok elsősorban vízjégből álló, úgy nevezett "jégholdakon", vagy más nagyon alacsony hőmérsékletű csillagászati képződmények felszínén találhatóak meg (mint például ilyenek a Kuiper-öv objektumai is). A kitörésekhez szükséges energiát az égitest felszínét borító folyékony halmazállapotú folyadéktengerek árapály-jelenségei biztosítják. Más esetekben a folyékony anyagok tengere felett húzódó szilárd felszín átlátszó részei prizmaként gyűjtik össze a napsugárzásból származó hőt, amely helyi üvegházhatáshoz vezet, amelynek következtében a megnövekedő hőmérséklet az anyagok tágulásához vezet, ami kiváltja a kitörést. Néhány feltételezés szerint a Kuiper-övben található 50000 Quaoar nevű égitest felszínén is voltak a régmúltban ilyesféle kitörések. A radioaktív bomlás szintén generálhat annyi energiát, amennyi a kitörések létrejöttéhez szükséges. A jégvulkánok kilövellhetnek olyan anyagelegyeket, mint például a víz-ammónia keverék, ami -95 °C-on olvad és a vulkán felszínére érve azonnal megfagy. (hu)
|
