| dbo:abstract
|
- Jézus tanítása és beszédei körülbelül i. sz. 26-tól legkésőbb 33-ig hangoztak el, a mai Izrael területén. Mivel népszerűsége főleg csodáinak köszönhető, hallgatósága leginkább gyógyult és gyógyulni vágyó követőiből tevődött össze. Jézus azokra a jó tulajdonságokra tanított, melyek szerinte hiányoztak a mózesi törvény korabeli tanításából, magyarázatából, de főleg annak tanítói (írástudók, farizeusok) életéből. Határozottan tudta és vallotta, hogy beteljesíteni jött a régi törvényeket, nem megszüntetni. Az ilyen törvények alapja néhány emberi tulajdonság, többek között a feltétlen szelídség, az embertársi szeretet, a szerénység és a béketűrés, amelyekről gyakran prédikált, számos alkalommal azonban ettől eltérő módon, ingerülten vagy elutasító módon viselkedett. Tanított arról is, hogy ne legyenek az emberek kishitűek, hanem bízzanak abban, hogy természetfeletti dolgokra is képesek lehetnek a hit segítségével. Tanítványait el is küldte, felhatalmazva őket, hogy ördögöket űzzenek és gyógyítsanak, ahogyan ő is tette. Beszédeinek célja az emberek gondolkodásmódjának és életvitelének megváltoztatása. Az evangéliumok gyakran csak annyiban összegzik egy-egy fellépését, hogy megtérésre és az evangéliumban később leírt hitre szólított fel, mert „közel van az Isten országa”. Példabeszédeiben hasonlatokat is hozott a Mennyek országáról. Ezek új szemléletet adtak tanítványainak a túlvilágról és az örök élet, az üdvösség elnyeréséről. Megjósolta tanítványainak, hogy eltávozik közülük, és annak körülményeit. Ezzel igyekezett felkészíteni őket az eseményekre, valamint igazolni küldetését. Tanította őket a Szentlélekről, aki majd eszükbe juttatja tanításait, amikor ő már nem lesz köztük.Beszélt arról is, miképp fog visszatérni, valamint a világ végéről, és hogy milyen előjelei lesznek mindezeknek. Bár csodatételei után általában a történtek titokban tartására szólította fel a jelenlevőket, néhány esetben, amikor nagy tömeg volt jelen, a hitről és saját hatalmáról tanított. Beszédeinek hangvétele változó, legalábbis a Biblia evangéliumai szerint helyenként kedves, más helyeken indulatos. Miközben arra tanítja követőit, hogy legyenek szelídek (Mt. 5,5.), és arra szólítja fel őket, hogy ne ítélkezzenek mások felett (Mt 7,1), a Hegyi beszédben és más tanításaiban Jézus beszédmódja és szóhasználata gyakran meglehetősen indulatos és ítélkező (Mt. 5.). Más esetekben a világos beszédre bíztatja hallgatóit, miközben ő maga pontokba foglalt, kétértelmű példázatokban szól (Mt. 8.4.). Amikor a tanítványaihoz beszél, kihangsúlyozza, hogy szándékosan beszél érthetetlen példázatokkal (Mk. 4.12), egy esetben pedig kirekesztőnek, önimádónak hangzó hozzászólásra is elragadtatja magát (Mt. 10.37). (hu)
- Jézus tanítása és beszédei körülbelül i. sz. 26-tól legkésőbb 33-ig hangoztak el, a mai Izrael területén. Mivel népszerűsége főleg csodáinak köszönhető, hallgatósága leginkább gyógyult és gyógyulni vágyó követőiből tevődött össze. Jézus azokra a jó tulajdonságokra tanított, melyek szerinte hiányoztak a mózesi törvény korabeli tanításából, magyarázatából, de főleg annak tanítói (írástudók, farizeusok) életéből. Határozottan tudta és vallotta, hogy beteljesíteni jött a régi törvényeket, nem megszüntetni. Az ilyen törvények alapja néhány emberi tulajdonság, többek között a feltétlen szelídség, az embertársi szeretet, a szerénység és a béketűrés, amelyekről gyakran prédikált, számos alkalommal azonban ettől eltérő módon, ingerülten vagy elutasító módon viselkedett. Tanított arról is, hogy ne legyenek az emberek kishitűek, hanem bízzanak abban, hogy természetfeletti dolgokra is képesek lehetnek a hit segítségével. Tanítványait el is küldte, felhatalmazva őket, hogy ördögöket űzzenek és gyógyítsanak, ahogyan ő is tette. Beszédeinek célja az emberek gondolkodásmódjának és életvitelének megváltoztatása. Az evangéliumok gyakran csak annyiban összegzik egy-egy fellépését, hogy megtérésre és az evangéliumban később leírt hitre szólított fel, mert „közel van az Isten országa”. Példabeszédeiben hasonlatokat is hozott a Mennyek országáról. Ezek új szemléletet adtak tanítványainak a túlvilágról és az örök élet, az üdvösség elnyeréséről. Megjósolta tanítványainak, hogy eltávozik közülük, és annak körülményeit. Ezzel igyekezett felkészíteni őket az eseményekre, valamint igazolni küldetését. Tanította őket a Szentlélekről, aki majd eszükbe juttatja tanításait, amikor ő már nem lesz köztük.Beszélt arról is, miképp fog visszatérni, valamint a világ végéről, és hogy milyen előjelei lesznek mindezeknek. Bár csodatételei után általában a történtek titokban tartására szólította fel a jelenlevőket, néhány esetben, amikor nagy tömeg volt jelen, a hitről és saját hatalmáról tanított. Beszédeinek hangvétele változó, legalábbis a Biblia evangéliumai szerint helyenként kedves, más helyeken indulatos. Miközben arra tanítja követőit, hogy legyenek szelídek (Mt. 5,5.), és arra szólítja fel őket, hogy ne ítélkezzenek mások felett (Mt 7,1), a Hegyi beszédben és más tanításaiban Jézus beszédmódja és szóhasználata gyakran meglehetősen indulatos és ítélkező (Mt. 5.). Más esetekben a világos beszédre bíztatja hallgatóit, miközben ő maga pontokba foglalt, kétértelmű példázatokban szól (Mt. 8.4.). Amikor a tanítványaihoz beszél, kihangsúlyozza, hogy szándékosan beszél érthetetlen példázatokkal (Mk. 4.12), egy esetben pedig kirekesztőnek, önimádónak hangzó hozzászólásra is elragadtatja magát (Mt. 10.37). (hu)
|
