| dbo:abstract
|
- A grammatikában a „jövő idő” terminus általánosan az igeidő egyik alapvető jelentését nevezi meg, amellyel a beszélő a közlés ideje utánra helyezi az igével kifejezett cselekvést, történést, állapotot stb. A jövő idő két másik alapvető időre vonatkozó jelentéssel áll ellentétben, a jelennel és a múlttal. Egyes nyelvekben több jövő idejű alak van, több paradigma, amelyek a jövő időnek több árnyalati jelentését fejezik ki. Ez a meghatározás csak a jövő idő „abszolút”-nak nevezett használatát fedi, azaz csupán a közlés idejéhez viszonyítottat. Ez főleg egyszerű mondatban és főmondatban van meg. Egy ige jövő ideje relatív használatú is lehet, ha egy másik ige egyéb alapvető idejéhez vagy egy másik jövő idejű alakhoz viszonyított, főleg amikor mindkét ige ugyabban az összetett mondatban van. Nyelvtől függően több vagy kevesebb jövő idejű alak van. Ezek igemód, igenem, igeszemlélet, igejelleg, időbeli viszony, nyelvi regiszter és pragmatikai tényezők szerint különböznek. Ugyancsak ezen fogalmaktól függően vannak egyszerű és összetett jövő idejű alakok, az előbbiek toldalékokkal kifejezettek, az utóbbiak segédigékkel. Az egyszerű alakok főleg viszonylag magas fokú szintetizmussal, az összetettek főleg viszonylag magas fokú analitizmussal rendelkező nyelvekre jellemzőek. A jövő idejű jelentést nem mindig specifikus időalak fejezi ki, hanem más igeidőre jellemző is. Ezzel szemben olykor jövő idejű alak más igeidőt fejez ki, mint a szokásosat. A nem specifikus, de a specifikus jövő idejű alakok mellett is gyakran olyan időhatározók is használatosak, amelyek pontosítják, illetve megerősítik az időre vonatkozó jelentésüket. (hu)
- A grammatikában a „jövő idő” terminus általánosan az igeidő egyik alapvető jelentését nevezi meg, amellyel a beszélő a közlés ideje utánra helyezi az igével kifejezett cselekvést, történést, állapotot stb. A jövő idő két másik alapvető időre vonatkozó jelentéssel áll ellentétben, a jelennel és a múlttal. Egyes nyelvekben több jövő idejű alak van, több paradigma, amelyek a jövő időnek több árnyalati jelentését fejezik ki. Ez a meghatározás csak a jövő idő „abszolút”-nak nevezett használatát fedi, azaz csupán a közlés idejéhez viszonyítottat. Ez főleg egyszerű mondatban és főmondatban van meg. Egy ige jövő ideje relatív használatú is lehet, ha egy másik ige egyéb alapvető idejéhez vagy egy másik jövő idejű alakhoz viszonyított, főleg amikor mindkét ige ugyabban az összetett mondatban van. Nyelvtől függően több vagy kevesebb jövő idejű alak van. Ezek igemód, igenem, igeszemlélet, igejelleg, időbeli viszony, nyelvi regiszter és pragmatikai tényezők szerint különböznek. Ugyancsak ezen fogalmaktól függően vannak egyszerű és összetett jövő idejű alakok, az előbbiek toldalékokkal kifejezettek, az utóbbiak segédigékkel. Az egyszerű alakok főleg viszonylag magas fokú szintetizmussal, az összetettek főleg viszonylag magas fokú analitizmussal rendelkező nyelvekre jellemzőek. A jövő idejű jelentést nem mindig specifikus időalak fejezi ki, hanem más igeidőre jellemző is. Ezzel szemben olykor jövő idejű alak más igeidőt fejez ki, mint a szokásosat. A nem specifikus, de a specifikus jövő idejű alakok mellett is gyakran olyan időhatározók is használatosak, amelyek pontosítják, illetve megerősítik az időre vonatkozó jelentésüket. (hu)
|
