| dbo:abstract
|
- Júda ben Salamon Alcharizi (héberül: יהודה בן שלמה אלחריזי), gyakran csak Júda Alcharizi, arab nyelven Jahia bin Szulaiman bin Saul abu Zakaria al-Haridzi al-Jahudi min ahl Tulaitila (arabul: يحيا بن سليمان بن شاؤل أبو زكريا الحريزي اليهودي من أهل طليطلة), (Toledo, 1165 – Aleppó, 1225) középkori zsidó költő, a hispániai úgynevezett újhéber költészet alkotója. Valószínűleg Granadából származott. Lefordította az arab (1054–1121) makámáit héber nyelvre. Saját, ötven darabból álló makáma-gyűjteményt is készített Tachkemóni címmel 1218–1220 körül, hogy megmutassa: a héber nyelv is alkalmas a makáma-költészet művelésére. A gyűjteménybe több korábbi versét is beledolgozta. A Tachkemóni hőse a mindenfelé kóborló Chéber kénita, akivel Alcharizi – Héman néven – vándorútra indul gyűjteni a kifogyhatatlanul bizarr, tarka, élces, csípős okoskodásokat. Alcharizi előszeretettel alkalmazza a -stílust, amely a bibliai és talmudi frázisok szövegkörnyezetből való kiforgatását, és olykor a profanizálásig groteszk jelentés hordózóvá tételüket jelenti. Bizonyos esetekben csak egy-egy bibliai szólást ruház fel új jelentéssel, vagy kis rövidítéssel átveszi a kifejezést eredeti bibliai jelentéssel, de van amikor tovább fejleszti a bibliai gondolatot, vagy az szófűzést változtatja meg. Alcharizi célja a komikum elérése volt, azonban nemritkán vallássértő eszközökkel jut el ehhez. A 3. és a 18. makáma irodalomtörténeti szempontból érdekes, mert kritika tárgyává teszi a korabeli és régebbi írókat, költőket. A makámák között elfordul néhány bordal is. (hu)
- Júda ben Salamon Alcharizi (héberül: יהודה בן שלמה אלחריזי), gyakran csak Júda Alcharizi, arab nyelven Jahia bin Szulaiman bin Saul abu Zakaria al-Haridzi al-Jahudi min ahl Tulaitila (arabul: يحيا بن سليمان بن شاؤل أبو زكريا الحريزي اليهودي من أهل طليطلة), (Toledo, 1165 – Aleppó, 1225) középkori zsidó költő, a hispániai úgynevezett újhéber költészet alkotója. Valószínűleg Granadából származott. Lefordította az arab (1054–1121) makámáit héber nyelvre. Saját, ötven darabból álló makáma-gyűjteményt is készített Tachkemóni címmel 1218–1220 körül, hogy megmutassa: a héber nyelv is alkalmas a makáma-költészet művelésére. A gyűjteménybe több korábbi versét is beledolgozta. A Tachkemóni hőse a mindenfelé kóborló Chéber kénita, akivel Alcharizi – Héman néven – vándorútra indul gyűjteni a kifogyhatatlanul bizarr, tarka, élces, csípős okoskodásokat. Alcharizi előszeretettel alkalmazza a -stílust, amely a bibliai és talmudi frázisok szövegkörnyezetből való kiforgatását, és olykor a profanizálásig groteszk jelentés hordózóvá tételüket jelenti. Bizonyos esetekben csak egy-egy bibliai szólást ruház fel új jelentéssel, vagy kis rövidítéssel átveszi a kifejezést eredeti bibliai jelentéssel, de van amikor tovább fejleszti a bibliai gondolatot, vagy az szófűzést változtatja meg. Alcharizi célja a komikum elérése volt, azonban nemritkán vallássértő eszközökkel jut el ehhez. A 3. és a 18. makáma irodalomtörténeti szempontból érdekes, mert kritika tárgyává teszi a korabeli és régebbi írókat, költőket. A makámák között elfordul néhány bordal is. (hu)
|
