| dbo:abstract
|
- Az új sógun, 足利義教 (1394-1441; uralk. 1428-1441) Japán ideális berendezkedését egy erős, központosított államban látta, amelynek élén az egyeduralkodó áll, akinek a kezében összpontosul minden hatalom, és aki parancsokkal és rendeletekkel kormányoz. A céljainak elérésére a tekintélyének a visszaállítását, a sógun hatalmának megerősítését és az államszervezet centralizálását tekintett fő feladatának, így számos befolyásos nagycsalád utódlási kérdésébe beleavatkozott azzal, hogy a saját hűséges embereit ültette a 家督 (katoku) pozícióba. Ilyen családok voltak a 斯波氏, 山名氏, 畠山氏, 京極氏 és a 富樫氏. A családok „megnyerésén” keresztül a sógunnak nemcsak az általuk uralt tartományokba, de még az általuk viselt fontos hivatali pozíciókba is sikerült behatolni. Ezen kívül a sógun tovább erősítette a hatalmát azzal, hogy az uralkodása idején kitört belháborúkban sikerült a sógunátus-ellenes, restaurálni kívánó erőket és a tekintélyes, ellenséges templomok szerzeteseit vérbe fojtani. Nem hiába hívták rendszerét „a tízezrek rettegésének” 万人恐怖 (banjin-kyōfu). Az a hír járta, hogy a sógun most az 赤松氏 életébe akar beleavatkozni azzal, hogy el akarja venni az Akamacu családtól fő tartományait, és . Ezt a mendemondát látszott megerősíteni az a tény is, hogy 1440-ben (Eikjō 永享 12. évében) a sógun lefoglalta Micuszuke öccsének, 赤松義雅 magánföldbirtokait és azt szeretett kegyence, 赤松貞村 és 細川持賢 között osztotta szét, így nem véletlen, hogy az feje, és a sógun, között a viszony elmérgesedett. 1439-ben a tíz évig elhúzódó 大和永享の乱 elfojtása után új szóbeszéd kezdett szárnyra kapni, mégpedig, hogy most akarja megöletni. A sokasodó aggasztó hírek hallatán az Akamacuk - élén az családfővel, Micuszukéval - tervbe vették egy megelőző csapás indítását a sógun személye ellen. (hu)
- Az új sógun, 足利義教 (1394-1441; uralk. 1428-1441) Japán ideális berendezkedését egy erős, központosított államban látta, amelynek élén az egyeduralkodó áll, akinek a kezében összpontosul minden hatalom, és aki parancsokkal és rendeletekkel kormányoz. A céljainak elérésére a tekintélyének a visszaállítását, a sógun hatalmának megerősítését és az államszervezet centralizálását tekintett fő feladatának, így számos befolyásos nagycsalád utódlási kérdésébe beleavatkozott azzal, hogy a saját hűséges embereit ültette a 家督 (katoku) pozícióba. Ilyen családok voltak a 斯波氏, 山名氏, 畠山氏, 京極氏 és a 富樫氏. A családok „megnyerésén” keresztül a sógunnak nemcsak az általuk uralt tartományokba, de még az általuk viselt fontos hivatali pozíciókba is sikerült behatolni. Ezen kívül a sógun tovább erősítette a hatalmát azzal, hogy az uralkodása idején kitört belháborúkban sikerült a sógunátus-ellenes, restaurálni kívánó erőket és a tekintélyes, ellenséges templomok szerzeteseit vérbe fojtani. Nem hiába hívták rendszerét „a tízezrek rettegésének” 万人恐怖 (banjin-kyōfu). Az a hír járta, hogy a sógun most az 赤松氏 életébe akar beleavatkozni azzal, hogy el akarja venni az Akamacu családtól fő tartományait, és . Ezt a mendemondát látszott megerősíteni az a tény is, hogy 1440-ben (Eikjō 永享 12. évében) a sógun lefoglalta Micuszuke öccsének, 赤松義雅 magánföldbirtokait és azt szeretett kegyence, 赤松貞村 és 細川持賢 között osztotta szét, így nem véletlen, hogy az feje, és a sógun, között a viszony elmérgesedett. 1439-ben a tíz évig elhúzódó 大和永享の乱 elfojtása után új szóbeszéd kezdett szárnyra kapni, mégpedig, hogy most akarja megöletni. A sokasodó aggasztó hírek hallatán az Akamacuk - élén az családfővel, Micuszukéval - tervbe vették egy megelőző csapás indítását a sógun személye ellen. (hu)
|
