| dbo:abstract
|
- Kalotaszegen az első vízimalmokat a Benedek rend szerzetesek építették. A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveiben több adatot található a malmok építéséről, adás-vételéről, adományozásáról és zálogba adásáról. A 15. században említik az andrásházi (1449), bogártelki (1451), mérai (1458), középlaki (1461), zutori (1467), alsójárai (1473), keleceli (1477), székelyjói (1486), mmeregyói (1499), a 16. század első felében pedig az egeresi (1523), magyarnádasi (1517), oláhkalotai (1526), zsombori (1540) és várszai (1552) malmot.A feudális társadalomban a malomépítés regáléjog volt, mely szerint malma csak a földbirtokosoknak lehetett, de később megfelelő adó (taxa) fizetése ellenében a falvak közösségének, egyházaknak, sőt még a jobbágyoknak is megengedték malmok építését. Így építhetett malmot 1451-ben Nemes János bogártelki jobbágy.1566-ban Erdélyben a katolikus egyház vagyonát szekularizálták, így a kolozsmonostori apátság, a gyalui püspöki birtok stb. malmaikkal együtt az erdélyi fejedelem tulajdonába került. Előfordult, hogy az uralkodó a malmot eladományozta, ez történhetett a hideg-szamosi malommal, amelyről az 1652. évi urbárium feljegyezte: „Vagyon a Szamoson Tatamér Simonnak egy alulcsapó lisztelő malma, amit Izabella királyné Asszony levelével bírnak az előbbi urbárium szerint sub dato 1548”. Fejedelmi adományként kerülhetett a református egyház tulajdonába a nagykapusi malom is, amelyről 1679-ben azt írták, hogy „az egy kövű felülcsapó malom donatióval bíratik, jövedelme a református papé”.A 16. század második felétől, a majorsági gazdálkodás fellendülése következtében, a földbirtokosok egyre több malmot építenek, mert a malom vámja fontos jövedelemforrása volt a földbirtoknak. (hu)
- Kalotaszegen az első vízimalmokat a Benedek rend szerzetesek építették. A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveiben több adatot található a malmok építéséről, adás-vételéről, adományozásáról és zálogba adásáról. A 15. században említik az andrásházi (1449), bogártelki (1451), mérai (1458), középlaki (1461), zutori (1467), alsójárai (1473), keleceli (1477), székelyjói (1486), mmeregyói (1499), a 16. század első felében pedig az egeresi (1523), magyarnádasi (1517), oláhkalotai (1526), zsombori (1540) és várszai (1552) malmot.A feudális társadalomban a malomépítés regáléjog volt, mely szerint malma csak a földbirtokosoknak lehetett, de később megfelelő adó (taxa) fizetése ellenében a falvak közösségének, egyházaknak, sőt még a jobbágyoknak is megengedték malmok építését. Így építhetett malmot 1451-ben Nemes János bogártelki jobbágy.1566-ban Erdélyben a katolikus egyház vagyonát szekularizálták, így a kolozsmonostori apátság, a gyalui püspöki birtok stb. malmaikkal együtt az erdélyi fejedelem tulajdonába került. Előfordult, hogy az uralkodó a malmot eladományozta, ez történhetett a hideg-szamosi malommal, amelyről az 1652. évi urbárium feljegyezte: „Vagyon a Szamoson Tatamér Simonnak egy alulcsapó lisztelő malma, amit Izabella királyné Asszony levelével bírnak az előbbi urbárium szerint sub dato 1548”. Fejedelmi adományként kerülhetett a református egyház tulajdonába a nagykapusi malom is, amelyről 1679-ben azt írták, hogy „az egy kövű felülcsapó malom donatióval bíratik, jövedelme a református papé”.A 16. század második felétől, a majorsági gazdálkodás fellendülése következtében, a földbirtokosok egyre több malmot építenek, mert a malom vámja fontos jövedelemforrása volt a földbirtoknak. (hu)
|
