| dbo:abstract
|
- A matematika és a számítástudomány területén valamely kifejezés kanonikus alakja, kanonikus formája, illetve normál- vagy standard alakja alatt az a szabványos mód értendő, ahogy azt az objektumot leírjuk. A „kanonikus” és „normál” alakok közti különbségtétel az egyes tudományterületeken más és más lehet. A legtöbb területen a kanonikus alak egyfajta unikális, egyedi reprezentációja az adott objektumnak, míg a normál alak meghatározza a formai követelményeket, de nem követeli meg az unikalitást. Például egy pozitív egész szám tízes számrendszerbeli kanonikus alakja számjegyek véges sorozata, mely nem kezdődik nullával. Általánosabban olyan objektumosztályra, amin ekvivalenciarelációt definiálunk, minden egyes osztályból egy specifikus objektum kiválasztásával határozható meg a kanonikus alak. Például a mátrixok Jordan-féle normálformája a szerinti kanonikus alak, a mátrix lépcsős alakja(wd) pedig akkor kanonikus alak, ha ekvivalensnek tekintjük a mátrixot egy invertálható mátrixszal való balszorzatával. A számítástudományban, főként annak a szimbolikus számításokkal foglalkozó területén általában ugyanazt az objektumot számos különböző módon ki lehet fejezni. Ebben a kontextusban egy reprezentáció kanonikus alakja olyan ábrázolás, ahol minden objektum egyedi reprezentációval rendelkezik. Így két objektum azonossága könnyen vizsgálható kanonikus alakjaik egyezésének vizsgálatával. A kanonikus alakok azonban gyakran önkényes választásoktól függenek (pl. a változók sorrendjétől), ami nehézséget okoz különböző számításokban szereplő objektumok egyenlőségének tesztelésében. Ezért a számítógépes algebrában használatos a gyengébb, „normál alak”. A normál alak olyan reprezentáció, melyben a nulla egyedi módon jeleníthető meg. Ez megengedi az egyenlőség tesztelését két objektum különbsége normálalakjának tesztelésével. A számítástudományban a többfajta módon reprezentálható adatok unikális, kanonikus alakba való átalakítását nevezik. (hu)
- A matematika és a számítástudomány területén valamely kifejezés kanonikus alakja, kanonikus formája, illetve normál- vagy standard alakja alatt az a szabványos mód értendő, ahogy azt az objektumot leírjuk. A „kanonikus” és „normál” alakok közti különbségtétel az egyes tudományterületeken más és más lehet. A legtöbb területen a kanonikus alak egyfajta unikális, egyedi reprezentációja az adott objektumnak, míg a normál alak meghatározza a formai követelményeket, de nem követeli meg az unikalitást. Például egy pozitív egész szám tízes számrendszerbeli kanonikus alakja számjegyek véges sorozata, mely nem kezdődik nullával. Általánosabban olyan objektumosztályra, amin ekvivalenciarelációt definiálunk, minden egyes osztályból egy specifikus objektum kiválasztásával határozható meg a kanonikus alak. Például a mátrixok Jordan-féle normálformája a szerinti kanonikus alak, a mátrix lépcsős alakja(wd) pedig akkor kanonikus alak, ha ekvivalensnek tekintjük a mátrixot egy invertálható mátrixszal való balszorzatával. A számítástudományban, főként annak a szimbolikus számításokkal foglalkozó területén általában ugyanazt az objektumot számos különböző módon ki lehet fejezni. Ebben a kontextusban egy reprezentáció kanonikus alakja olyan ábrázolás, ahol minden objektum egyedi reprezentációval rendelkezik. Így két objektum azonossága könnyen vizsgálható kanonikus alakjaik egyezésének vizsgálatával. A kanonikus alakok azonban gyakran önkényes választásoktól függenek (pl. a változók sorrendjétől), ami nehézséget okoz különböző számításokban szereplő objektumok egyenlőségének tesztelésében. Ezért a számítógépes algebrában használatos a gyengébb, „normál alak”. A normál alak olyan reprezentáció, melyben a nulla egyedi módon jeleníthető meg. Ez megengedi az egyenlőség tesztelését két objektum különbsége normálalakjának tesztelésével. A számítástudományban a többfajta módon reprezentálható adatok unikális, kanonikus alakba való átalakítását nevezik. (hu)
|
