| dbo:abstract
|
- A karakk (angolul carrack) egy három vagy négy árbócos vitorlás hajó volt, melyet a 15. században Portugáliában fejlesztettek ki Atlanti-óceáni hajózásra. A későbbiekben széleskörűen használt hadihajóvá vált. A törzs hátulja kerek, elől-hátul bástyával, orrárbóccal az elején. Kezdetben Portugália, később Spanyolország is ezt a hajót használta a világ felfedezéséhez és feltérképezéséhez. Az első és a főárbócon általában négyszög vitorlát, a leghátsón pedig latin vitorlát használtak. Két fedélzettel épült, teherbíró képessége 200–600 t volt, hatalmas öblös kidudorodó törzse alsó és felső irányban is összeszűkült. 27 méteres hossza mellett fedélzete 8 méterre szélesedett ki, karcsúnak aligha nevezhető. A 15. században – amikor ezt a hajót nao néven is emlegették – csak néhány ágyút hordozott, de a 16. században az ágyúk száma elérte a 40 db-ot, amiket a felépítményen kívül a hajó oldalaira és a fedélzetközbe (ágyúfedélzet) is telepítettek. A karakk kezdetben kétárbócos volt, az egyik a hajó közepén állt, erre nagy keresztvitorlát vontak, a kis árbóc a tatra szorult, ez latinvitorlával szerelték fel. Később a karakkot három árbóccal építették, és a fő-, de néha az előárbócot is ellátták kasvitorlával (a fővitorla fölött), s orrárbócrúd alatt megjelent a „bonnet” (a hasvitorla). A karakkok elterjedtek egész Európában, északon főleg a hollandok használták. A hajóikon – valószínűleg a kogge mintájára – sem kas-, sem „bonnet” vitorlát nem használtak. A karakkok első és hátsó felépítményeit tetőszerkezet védte az ellenség könnyebb lövedékei ellen. Hasonlóképpen védettek voltak a kasban kialakított lőállások is. A karakk egy óceánjáró hajó volt: eléggé stabil a háborgó tengerre, és elegendően nagy, hogy egy hosszú útra az egész ellátmányt magával vihesse. Ilyen hajókkal fedezték fel a spanyolok és a portugálok a világot a 15. században és a 16. században. Portugáliában nau volt a neve, Spanyolországban carraca vagy nao, Franciaországban pedig caraque vagy nef. Mint a vitorlázás kora nagy hajóinak az előfutára, a karakk volt az egyik legmeghatározóbb felépítésű hajó a történelemben. Míg a hajók egyre specializáltabbakká váltak, a felépítés alapjai változatlanok maradtak a vitorlázás korában. (hu)
- A karakk (angolul carrack) egy három vagy négy árbócos vitorlás hajó volt, melyet a 15. században Portugáliában fejlesztettek ki Atlanti-óceáni hajózásra. A későbbiekben széleskörűen használt hadihajóvá vált. A törzs hátulja kerek, elől-hátul bástyával, orrárbóccal az elején. Kezdetben Portugália, később Spanyolország is ezt a hajót használta a világ felfedezéséhez és feltérképezéséhez. Az első és a főárbócon általában négyszög vitorlát, a leghátsón pedig latin vitorlát használtak. Két fedélzettel épült, teherbíró képessége 200–600 t volt, hatalmas öblös kidudorodó törzse alsó és felső irányban is összeszűkült. 27 méteres hossza mellett fedélzete 8 méterre szélesedett ki, karcsúnak aligha nevezhető. A 15. században – amikor ezt a hajót nao néven is emlegették – csak néhány ágyút hordozott, de a 16. században az ágyúk száma elérte a 40 db-ot, amiket a felépítményen kívül a hajó oldalaira és a fedélzetközbe (ágyúfedélzet) is telepítettek. A karakk kezdetben kétárbócos volt, az egyik a hajó közepén állt, erre nagy keresztvitorlát vontak, a kis árbóc a tatra szorult, ez latinvitorlával szerelték fel. Később a karakkot három árbóccal építették, és a fő-, de néha az előárbócot is ellátták kasvitorlával (a fővitorla fölött), s orrárbócrúd alatt megjelent a „bonnet” (a hasvitorla). A karakkok elterjedtek egész Európában, északon főleg a hollandok használták. A hajóikon – valószínűleg a kogge mintájára – sem kas-, sem „bonnet” vitorlát nem használtak. A karakkok első és hátsó felépítményeit tetőszerkezet védte az ellenség könnyebb lövedékei ellen. Hasonlóképpen védettek voltak a kasban kialakított lőállások is. A karakk egy óceánjáró hajó volt: eléggé stabil a háborgó tengerre, és elegendően nagy, hogy egy hosszú útra az egész ellátmányt magával vihesse. Ilyen hajókkal fedezték fel a spanyolok és a portugálok a világot a 15. században és a 16. században. Portugáliában nau volt a neve, Spanyolországban carraca vagy nao, Franciaországban pedig caraque vagy nef. Mint a vitorlázás kora nagy hajóinak az előfutára, a karakk volt az egyik legmeghatározóbb felépítésű hajó a történelemben. Míg a hajók egyre specializáltabbakká váltak, a felépítés alapjai változatlanok maradtak a vitorlázás korában. (hu)
|
