| dbo:abstract
|
- A kaszáspókok (Opiliones; a latin opilio jelentése: „juhász, juhpásztor”) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egyik rendje. Ma mintegy 6500 fajukat ismerjük, de egyes becslések szerint ez a szám meghaladhatja a 10 ezret is. Az Antarktisz kivételével a valamennyi kontinensen megtalálhatók. A csoport hosszú evolúciós múltra tekint vissza, hisz legkorábbi leleteik a skóciai mintegy 400 millió éves, devon korú rétegeiből kerültek elő. Franciaországból 305 millió éves kőzetekből kerültek elő kaszáspókok fosszíliái, amelyek alapvetően megegyeznek a ma élők morfológiai és anatómiai jellemzőivel; a kaszáspókok testfelépítése tehát nem sokat változott a paleozoikum óta. Vitatott kérdés, hogy a pókszabásúak osztályán belül a kaszáspókok mely rendekkel állnak közelebbi rokonságban. Nevük arra utal, hogy a pókok (Araneae) rendjéhez van filogenetikai értelemben a legtöbb közük. Valójában azonban testük alapszabása több szempontból eltér a pókokétól: utótestük (potrohuk) általában feltűnően és határozottan szelvényezett – a pókok körében ez rendkívül ritka, csak a legősibb típusoknál fordul elő –, az előtest és az utótest között nem figyelhető meg a pókokra jellemző szűkület, hanem széles alappal kapcsolódnak egymáshoz, illetve a kaszáspókok előtestén egyetlen szempár található, a pókokra jellemző 3–4 pár helyett. A kaszáspókok rendkívül hosszú lábakkal különösen hasonlítanak a pókok egyik családjára, az álkaszáspókfélékre (Pholcidae), amelyek tehát – amint nevük is kifejezi –, nincsenek közvetlen és közelebbi rokonságban a kaszáspókokkal. A kaszáspókok közelebbi rokonait inkább a kládban kell keresni, ahová a skorpiók (Scorpiones), az álskorpiók (Pseudoscorpiones) és a rovarpókok (Solifugae) tartoznak. Egyes feltételezések szerint az atkákkal (Acari) lehetnek közelebbi rokonságban. (hu)
- A kaszáspókok (Opiliones; a latin opilio jelentése: „juhász, juhpásztor”) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egyik rendje. Ma mintegy 6500 fajukat ismerjük, de egyes becslések szerint ez a szám meghaladhatja a 10 ezret is. Az Antarktisz kivételével a valamennyi kontinensen megtalálhatók. A csoport hosszú evolúciós múltra tekint vissza, hisz legkorábbi leleteik a skóciai mintegy 400 millió éves, devon korú rétegeiből kerültek elő. Franciaországból 305 millió éves kőzetekből kerültek elő kaszáspókok fosszíliái, amelyek alapvetően megegyeznek a ma élők morfológiai és anatómiai jellemzőivel; a kaszáspókok testfelépítése tehát nem sokat változott a paleozoikum óta. Vitatott kérdés, hogy a pókszabásúak osztályán belül a kaszáspókok mely rendekkel állnak közelebbi rokonságban. Nevük arra utal, hogy a pókok (Araneae) rendjéhez van filogenetikai értelemben a legtöbb közük. Valójában azonban testük alapszabása több szempontból eltér a pókokétól: utótestük (potrohuk) általában feltűnően és határozottan szelvényezett – a pókok körében ez rendkívül ritka, csak a legősibb típusoknál fordul elő –, az előtest és az utótest között nem figyelhető meg a pókokra jellemző szűkület, hanem széles alappal kapcsolódnak egymáshoz, illetve a kaszáspókok előtestén egyetlen szempár található, a pókokra jellemző 3–4 pár helyett. A kaszáspókok rendkívül hosszú lábakkal különösen hasonlítanak a pókok egyik családjára, az álkaszáspókfélékre (Pholcidae), amelyek tehát – amint nevük is kifejezi –, nincsenek közvetlen és közelebbi rokonságban a kaszáspókokkal. A kaszáspókok közelebbi rokonait inkább a kládban kell keresni, ahová a skorpiók (Scorpiones), az álskorpiók (Pseudoscorpiones) és a rovarpókok (Solifugae) tartoznak. Egyes feltételezések szerint az atkákkal (Acari) lehetnek közelebbi rokonságban. (hu)
|
