| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben a magyar nyelvben katafora alakban átvett terminus alapformája az ógörög κατά (kata) ’lefelé’ és φέρω (fero) ’viszek’ szavakból összetett καταφορά (katafora) szó. Ezt Karl Bühler német nyelvész alkotta analógia útján az ἀναφορά ’anafora’ szóval. A katafora szintaktikai-szemantikai jelenség, utalás egy bizonyos nyelvi elemmel egy olyan, ugyancsak nyelvi entitásra (szóra, szócsoportra, mondatra), amely utána jelenik meg, tehát előreutalás, pl. Leonin azt sugá barátjának: Most mindjárt el leszünk temetve (Jókai Mór). A posztcedensnek nevezett nyelvi entitás, amelyre az utalás történik, egy referensnek nevezett nyelven kívüli entitást képvisel, a kataforikusnak nevezett elem pedig a posztcedenst képviseli, tehát rendszerint közvetett módon a referenst. A kataforikus utalás koreferenciának nevezett azonosságot jelez a között, amit kifejeznek azzal, amit azután fejeznek ki. A κατά (kata) ’lefelé’ elem az ókorban tekercsekre való írást idézi, a megelőzött entitás helyzetére utalva. A katafora két másik utalási jelenséggel áll ellentétben. Az egyik ugyancsak forikus, az anafora, ami visszautalás arra, amit előbb fejeztek ki, pl. Muki kutya szereti a labdáját. Azzal akar mindig játszani. A másik a deixis (rámutatás), ami közvetlen utalás a beszédhelyzetben jelen lévő egyik nyelven kívüli entitásra, pl. – Hol van az újság? – Itt. (hu)
- A nyelvészetben a magyar nyelvben katafora alakban átvett terminus alapformája az ógörög κατά (kata) ’lefelé’ és φέρω (fero) ’viszek’ szavakból összetett καταφορά (katafora) szó. Ezt Karl Bühler német nyelvész alkotta analógia útján az ἀναφορά ’anafora’ szóval. A katafora szintaktikai-szemantikai jelenség, utalás egy bizonyos nyelvi elemmel egy olyan, ugyancsak nyelvi entitásra (szóra, szócsoportra, mondatra), amely utána jelenik meg, tehát előreutalás, pl. Leonin azt sugá barátjának: Most mindjárt el leszünk temetve (Jókai Mór). A posztcedensnek nevezett nyelvi entitás, amelyre az utalás történik, egy referensnek nevezett nyelven kívüli entitást képvisel, a kataforikusnak nevezett elem pedig a posztcedenst képviseli, tehát rendszerint közvetett módon a referenst. A kataforikus utalás koreferenciának nevezett azonosságot jelez a között, amit kifejeznek azzal, amit azután fejeznek ki. A κατά (kata) ’lefelé’ elem az ókorban tekercsekre való írást idézi, a megelőzött entitás helyzetére utalva. A katafora két másik utalási jelenséggel áll ellentétben. Az egyik ugyancsak forikus, az anafora, ami visszautalás arra, amit előbb fejeztek ki, pl. Muki kutya szereti a labdáját. Azzal akar mindig játszani. A másik a deixis (rámutatás), ami közvetlen utalás a beszédhelyzetben jelen lévő egyik nyelven kívüli entitásra, pl. – Hol van az újság? – Itt. (hu)
|
