| dbo:abstract
|
- A Kazohinia [ˈkɒzohiːni.ɒ] Szathmári Sándor fő műve, melyet 1935-ben kezdett írni. Az első, erősen cenzúrázott kiadás 1941-ben jelent meg Gulliver utazás Kazohiniában címmel, Szalay Lajos illusztrációival. A kihagyott részeket az 1946-ban megjelent második kiadás tartalmazza, valamint ez a kiadás egy új fejezettel bővült, azonban ez a későbbi kiadásokban már nem található meg. A harmadik, 1957-es kiadáson is módosított. A negyedik, 1972-es kiadás a harmadik kiadással azonos. A regény megjelent eszperantó és angol nyelven is. 2008-ban hangoskönyv formában is kiadták, a müncheni gondozásában, Mészáros Zoltán előadásában. Témája: egy modern, XX. század elejei Gulliver utazása egy ismeretlen szigetre. Műfaja: disztópia (antiutópia) és szatíra – mindamellett hivatalosan is regény. Az ismeretlen szigeten a lakosság nagyobb részét nagyon magas tudományos és technikai színvonalon élő, teljesen racionális, érzelemmentes hinek teszik ki. Ebben a társadalomban nincs kormány, nincsenek törvények, a hinek természetéből következik „kazo” magatartásuk: Szathmári megfogalmazása szerint kazo az a tiszta értelem, ami matematikai egyenesben és világosságban látja maga előtt, hogy mikor hogyan kell tennie, hogy a társadalmon keresztül az egyén a lehető legnagyobb jólétet és kényelmet érje el. A hinek életében nincsenek érzelmek: ha egy szeretett személynek többet nyújtanának, mint bárki másnak, az felborítaná a kazo egyensúlyát, annak ellentéte: kazi lenne. Szintén kazi a nem termelő célú, haszontalan társalgás, bármiféle versengés stb. Nincs magántulajdon, sőt még személyi tulajdon sem: a raktárakból mindenki korlátozás nélkül, a saját szükségletei szerint vételezheti a javakat – de senki nem pazarol. Aki nem kazo módon viselkedik, azt nem is tekintik hinnek. A tudatlanokat (mint például Gulliver) belohinnek nevezik és tanítják. A hin társadalomba beilleszkedni, a kazo szerint élni nem képesek pedig a behinek, akiket a hinek saját érdekükben egy zárt telepen helyeznek (és látnak) el. (hu)
- A Kazohinia [ˈkɒzohiːni.ɒ] Szathmári Sándor fő műve, melyet 1935-ben kezdett írni. Az első, erősen cenzúrázott kiadás 1941-ben jelent meg Gulliver utazás Kazohiniában címmel, Szalay Lajos illusztrációival. A kihagyott részeket az 1946-ban megjelent második kiadás tartalmazza, valamint ez a kiadás egy új fejezettel bővült, azonban ez a későbbi kiadásokban már nem található meg. A harmadik, 1957-es kiadáson is módosított. A negyedik, 1972-es kiadás a harmadik kiadással azonos. A regény megjelent eszperantó és angol nyelven is. 2008-ban hangoskönyv formában is kiadták, a müncheni gondozásában, Mészáros Zoltán előadásában. Témája: egy modern, XX. század elejei Gulliver utazása egy ismeretlen szigetre. Műfaja: disztópia (antiutópia) és szatíra – mindamellett hivatalosan is regény. Az ismeretlen szigeten a lakosság nagyobb részét nagyon magas tudományos és technikai színvonalon élő, teljesen racionális, érzelemmentes hinek teszik ki. Ebben a társadalomban nincs kormány, nincsenek törvények, a hinek természetéből következik „kazo” magatartásuk: Szathmári megfogalmazása szerint kazo az a tiszta értelem, ami matematikai egyenesben és világosságban látja maga előtt, hogy mikor hogyan kell tennie, hogy a társadalmon keresztül az egyén a lehető legnagyobb jólétet és kényelmet érje el. A hinek életében nincsenek érzelmek: ha egy szeretett személynek többet nyújtanának, mint bárki másnak, az felborítaná a kazo egyensúlyát, annak ellentéte: kazi lenne. Szintén kazi a nem termelő célú, haszontalan társalgás, bármiféle versengés stb. Nincs magántulajdon, sőt még személyi tulajdon sem: a raktárakból mindenki korlátozás nélkül, a saját szükségletei szerint vételezheti a javakat – de senki nem pazarol. Aki nem kazo módon viselkedik, azt nem is tekintik hinnek. A tudatlanokat (mint például Gulliver) belohinnek nevezik és tanítják. A hin társadalomba beilleszkedni, a kazo szerint élni nem képesek pedig a behinek, akiket a hinek saját érdekükben egy zárt telepen helyeznek (és látnak) el. (hu)
|
